Dunántúli Szemle 1940 (7. évfolyam, 1-8. szám)

1940 / 5-6. szám - Asztag - Bendefy László: A turulmadár

A turulmadár. Őseinknek szent, talán leginkább tisztelt madara a turul volt. Kézai Simon szerint Attila pajzsát koronás turulmadár képe díszí­tette. Az Árpádok nemzetségneve „Turul“ volt. A legősibb feljegy­zések szerint a turulmadár a legkedveltebb, legkeresettebb és leg­kiválóbb sólyomfajták egyike Keleten. A Turul családnév a XIII—XIV. században elég gyakori lehe­tett hazánkban is az előkelőbbek körében. Az 1237—1358-ig terjedő időközből 12 olyan okmányt ismerünk, amelyekben Turul nemzet­ségbeliekről van szó. Ezek közül is az 1239. évi „Turul filius Chunad Jobagionis in castro Zalad“-ról tesz említést,­ amiből kétségtelen, hogy a Turul nemzetségnek a Zalavidékhez, jobban mondva Zala ősi várához köze volt. A várat vagy I. Béla (1061—1063), vagy III. Béla királyunk (1173—1196) emeltette. Már Dzsingiz kán idejében külön ezredet alkottak a solymá­­szok. Ezeknek volt a feladatuk, hogy a turulsólymokkal, valamint más, kiváló sólyomfajtákkal bánjanak. Marco Polo feljegyzései szerint Dzsingiz második utóda, Kubláj kán egy tömény, azaz 10.000 sólymászt tartott, s ezek mintegy 500 sólyommal vonultak fel az udvari vadászatok alkalmával. A Dzsuveini nagyvezér által íratott évkönyvekben olvassuk, hogy Dzsingiz kán nagyszabású hattyúvadá­szatokat szokott rendezni turulok segítségével. A nagykán két fia, Dzsagatáj és Ogotáj olyan gazdag zsákmányt ejtett ezekkel a kiváló sólymászmadarakkal, hogy minden hét végén ötven teverakomány hattyút küldtek be Szamarkand városába, ahol kiosztották azokat a város szegényei között. Mohamed el Bardzsini sólymászkönyve részletesen foglalkozik" a turulmadárral, és többek között azt írja, hogy az ,,a legkiválóbb sólymászmadár nagyértékű, nagyérdemű és igen serényen vadászik“. Ha feleresztik, egyik madarat (mint pl. vadrécét, vadludat, hattyút) a másik után vágja le, s nem nyugszik addig, míg csak egyetlen­ ­ Czinár Mór, Index alphabeticus Codicis diplomatici Hungáriáé. Pest, 1866. (Fejér Gy. okmánytárának tárgymutatója.) — V. ö. Vönöczky (Schenk) id. m. 271. 1.

Next