Dunántúli Szemle 1943 (10. évfolyam, 1-8. szám)

1943 / 3-4. szám - Rög és lélek - Váth János: Füred a szépirodalomban

„Annabáli emlék“ címen novellát is ír. Egész könyvet kitevő füredi vonatkozású műve a „Vallomás“ c. keretes regénye Berzenczeyről, a dadogó festőművészről. Füreden ismerkedett meg feleségével. Belekerül a bonyodalomba Vaszary Kolos hercegprímás és oldalkanonokja, Kohl Medárd is. Mind a leg­természetesebb valószerűséggel. A lokaltónust is élő személyek teszik valószerűvé, élettel teljessé az elbeszélést. Justh Zsigmond (1863—1894) a „Faimus“ főúri világát a „Pénz legendája“ c. regényében hozza le Füredre. A mű Belé­­nyessy Mária grófnő naplója, aki Bálványosy Sándor gróf fele­sége volt. Naplójában a füredi regattát is említi. Cholnoky Viktor (1368—1821) „Filoxénia kisasszony“ című elbeszélésében indul ki Füredről. Felejthetetlen a vihar leírása. Elmondja, hogy Filoxénia kisasszony, a filoxéra, smint tette tönkre a vidék széleit. Öccse, Cholnoky László (1879—1929) „Piroska“ című regé­nyében fejezetkezdő sorokat ír füredi vonatkozásban. Egy öreg paraszttal beszélget a kocsmában. Az új írói nemzedékből Zilahy Lajos (1891—) „Két fogoly“ című regényében ad Füredről lokaltónust. Főhősei, Péter és Mietz lejönnek házasságuk első évében a Balatonra. Délután három órakor azonban elindult a világháború fúriája. Hírül adták a trónörökös pár meggyilkolását. Márai Sándort (1900—) két finom rajzában ragadja meg a füredi hangulat. „A gyönyörde“, a fasor, melynek lombjai alatt Vörösmarty beszélyének hősei, a „füredi szívhal­ászok“ sétáltak a választott hölgy után, a Kisfaludy Színház romjai, Jókai és Blaháné léptének nyoma az erdőben: ez a legtisztább magyar biedermeier. De a táj is szelíd, mintha a betegek, akik a fák alatt a forrásnál világoskék égbolt alatt keresnek gyógyulást beteg szívüknek, megszelídítették volna a természetet. A táj hozzászelídült a betegekhez. Kissé sápadt s nemesen ernyedt, mint mindenki, ki már megismerte a halál első könnyű, udvarias érintését. Nyájas táj, hívogató: „Ne siess! Pihenj! Hallod a fák zúgását? Valamit üzennek.“ Füred irodalmába két balatoni író is beleavatkozott. Babay József (1862—1932) a „Balatoni történetekében Eötvös Károlyt követve, adomázva írja: „Mikor Füreden harangot hallgattak“, „Hogyan repült le a kétfejű sas“, „Egy Annanap Füreden“ címen fejezeteit. Az első a harang megszó­lalásának hangulatos leírása, a második a torony tetejébe tűzött kétfejű sasnak a szabadságharcban való lereszelését mondja el, a harmadik pedig egy osztrák tisztnek és Wesse­lényinek párbaját. A füredi káplánkodásából ilyen emlékeket őrzött meg Babay, aki egyébként tiszai tájakról írt regényt. Váth János (1887—): E sorok írójára sem maradt varázs­­talanul Füred. Nem is a jelene, hanem a múltja fogta meg. A „Ledöntött bálvány“-ban a római időket eleveníti meg, mikor a száműzött Valériát, Diokléciánusz leányát Tihanyba várják.

Next