Vasi Szemle 1961 (15. évfolyam, 1-3. szám)

1961 / 1. szám - IN MEMORIAM - Gáyer Gyula: Nemes Lipót (1886-1960)

indokolása szerint a „Vörös Újság”-ban cikkeket írt a proletárdiktatúra szelle­mében, szabad előadásokat tartott, a diktatúra ellen nyilatkozó tantestületi tagokat hivatalos állásából kifolyólag túlzó buzgósággal rendre utasította, a tanulóknak forradalmi irányú fegyelmetlenségét elősegítette”. A családfenntartás gondja éhbérért dobálta ideig-óráig tartó munkalehető­ségek megszerzésére; volt üzemi könyvelő, textilügynök, vaskereskedésben árkalkulátor, míg 1927-ben sikerült újból katedrát kapnia a kőszegi evangélikus leánygimnáziumban. Az igaz ügy bukása, a sok meghurcoltatás és szörnyű kenyérharc aláásta Visnya Aladár egészségét. Mind több időt kellett töltenie szanatóriumi gyógy­kezelésben, mégis a pihenők után munkaereje annál lázasabban lobogott. Nem­csak mint kiváló pedagógust ismerték és becsülték Kőszegen, de mint a múzeum fáradhatatlan és lelkes igazgatóját is, amelynek megteremtése nagyrészt az ő érdeme. Az 1937-ben történt nyugdíjazása után egyedül a múzeumnak élt. Tudományos munkássága széles skálát ölelt fel, és különböző folyóiratok — Természettudományi Közlöny, Időjárás, Fólia Entomologica Hungarica, Fragmenta Faunistica Hungarica, Búvár, Vasi Szemle — termését gazdagította. Pável Ágoston munkatársaként ott állt folyóiratunk bölcsőjénél is. Előrehaladott kora miatt 1951-ben végleg megvált kedves múzeumától. A 80 éves agg tudóst családja, unokái körében érte kormányzatunk kitüntetése, amikor 1958. március 21-én a Szocialista Kultúráért megtisztelő érdeméremmel jutalmazta. Mint ember és mint tudós egyaránt gazdag örökséget hagyott ránk, amely­nek gondozása a kultúra munkásainak, tanítványoknak és munkatársaknak szent kötelessége. Szörényi István NEMES LIPÓT (1886-1960) 1960. november 27-én, ezen a könnyes, borongás délelőttön kísértük utolsó útjára azt a pedagógust, aki mindig csak adott: erőt, szeretetet, tudást — önzet­lenül, fáradtságot nem ismerve. Kollégái, harcostársai, tanítványai, pártfogoltjai búcsúztak tőle, felidézve azt az életet, amely töretlenül, egész munkásságával a gyermekek védelmét, megmentését szolgálta. 1886. október 16-án született Körmenden. Apja egy ottani üzemnek volt munkása, aki nagy anyagi nehézségek között nevelte kilenc gyermekét. Nemes Lipót korán kitűnt képességeivel, tanulmányait a csurgói tanító­képző intézetben folytatta, majd 1909-ben napidíjas tanárként kezdte meg működését, s azt 1911-ben az egyik fővárosi iskolában folytatta hasonló minőségben. A fiatal angyalföldi tanító 1911-ben kap­csolódott be a Gyermektanulmányi Társaság munkájába, s küzdött a gyermek, a proletár­gyermek felemeléséért. Első nagyobb tanul­mányában megrázó képet festett a kizsákmá­nyoltak, a proletárgyermekek sorsáról, s ki­mutatta, hogy téves az a felfogás, amely a züllött gyermek megmentését tűzi ki célul, az igazi gyermekvédelem célja az elzülléstől való megmentés. Ezt pedig nem lehet alkalmi jótékonykodással megoldani, hanem intézményesen kell megszervezni.­ Munkásságára csakhamar felfigyeltek

Next