Vasi Szemle 1970 (24. évfolyam, 1-4. szám)
1970 / 1. szám - 25 ÉVE TÖRTÉNT... - Nagy Gábor: Vas megye felszabadulásának története
A szovjet főparancsnokság a budapesti hadművelet befejezése után 1945. február 17-én parancsot adott a 2. és 3. Ukrán Frontnak, hogy készüljenek fel a Dunántúl és Dél-Szlovákia felszabadítására és Bécs elfoglalására. A 2. Ukrán Front főcsapását a Dunától északra tervezték, Érsekújvár, Malacka, Znojmó irányába. A 3. Ukrán Front azt a feladatot kapta, hogy három hadsereggel, két harckocsi- és egy gépesített hadtesttel Székesfehérvár körzetéből mérjen csapást Pápa, Szombathely általános irányba, verje szét a németek Balatontól északra levő csoportosítását és a hadművelet 15. napján jusson ki az osztrák-magyar határra. Balszárnyán az 57. szovjet és 1. bolgár hadsereggel támadjon a Dráva és a Balaton között, foglalja el Nagykanizsát és a zalai olajmezőt. A készenlét idejét március 15-ben állapították meg. Malinovszkij és Tolbuhin marsallok azonnal hozzáláttak a csapatok felkészítéséhez, a szükséges átcsoportosítások végrehajtásához. Közben azonban a német főparancsnokság 1945. január-márciusban mindent elkövetett, hogy birtokában tartsa a Dunántúlt. Hitler nemegyszer hangsúlyozta tábornokainak, hogy a zalai olajmező elvesztése - mely a német szükséglet 75%-át adta - a háború elvesztését jelenti. Többek között ezért növelték Magyarországon hadosztályaik számát, kísérelték meg három ízben Budapest felmentését, és indították meg a „Tavasz ébredése” fedőnevű hadműveletet is. Február közepén a „Dél” hadseregcsoport három hadseregét Hitler megerősítette a nyugati arcvonalról kivont 6. SS páncélos hadsereggel, és előbb a Dunától északra a 2. Ukrán Front garami hídfője ellen, majd március 6-án a Velencei-tó és a Balaton közötti arcvonalszakaszról, továbbá Nagybajom irányából és délről a Dráván keresztül a 3. Ukrán Front ellen támadást indított. Az volt a célja, hogy megsemmisíti a Dunántúlon tevékenykedő szovjet erőket és szilárd védelmet teremt a Duna nyugati partján. Ennek elérésére a fő csapás irányában Székesfehérvár körzetébe majd nyolcszáz páncélost és ugyanannyi páncélozott szállító járművet összpontosított. A 3. Ukrán Front azonban március 6-a és 15-e között mélyen lépcsőzött védelemmel súlyos harcokban elvéreztette a németek támadó csoportosítását és ezzel kedvező előfeltételeket teremtett a bécsi támadó hadművelet megindításához (8 nap alatt 490 páncélost semmisített meg). A balatoni védelmi hadművelet idején a szovjet főparancsnokság - értékelve a helyzetet - változtatásokat hajtott végre az eredeti, február 17-i tervén, és a kialakult erőviszonyoknak megfelelően a bécsi támadó hadművelet fő irányát áthelyezte a Dunántúlra. Miután a 3. Ukrán Frontot megerősítette a 9. gárdahadsereggel, utasította Tolbuhin marsallt, hogy március 16-án menjen át támadásba a Székesfehérvár, Gánt közötti szakaszon, kerítse be, semmisítse meg a Velencei-tó és a Balaton között levő 6. SS páncélos és 6. tábori hadsereget, majd előnyomulását Pápa-Sopron felé folytassa. A helyzetnek megfelelően a 2. Ukrán Front is áthelyezte a fő csapást a Dunától délre.2 A 2. és 3. Ukrán Front hadseregei március 16-a és 25-e között áttörték a németek védelmét, bekerítették, illetve megsemmisítették jelentős csoportosításukat, túljutottak Gerecse, Vértes és Bakony hegységeken, a 6. SS páncélos és 6. tábori hadsereget visszaszorították az Almásfüzitő, Szőnyidél, Ete, Kisbér, Bakonyszombathely, Gic, Bakonytamási, Vanyola, Nagygyimót, Pápa (itt nagy hézag tátongott a német csapatok közt), majd Kabhegy, Nagyvázsony és Akasi terepszakaszra. Ezzel lezárult a dunántúli támadó hadművelet első szakasza, a 3. Ukrán Front hadseregei március 26-án átmentek üldözésbe. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a szovjet csapatok különböző irányokból gyorsan nyomultak előre Vas megye határai felé is.