Vasi Szemle 1973 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1973 / 4. szám - HAGYOMÁNYOK - Fekete Sándor: Petőfi ifjúsága - mai szemmel
több más szakaszát is,amelyről szólva a Petőfi-irodalom korához képest túlságosan is érettnek ábrázolta a költőt. Azt mondhatnánk, valósággal elvették tőle ifjúságát, hogy már húszéves korára kész jakobinust, érett forradalmárt, nagy költőt csináljanak belőle. Ez azért is nagy hiba volt, mert sok fiatal épp azáltal tudott volna könnyebben eljutni Petőfihez, ha megismeri a költőnek azt a kamaszos-bohém korszakát, amely nagyon is közel áll a mai ifjúság érzelmi-hangulati világához. Gondoljunk arra a 20-21 éves fiatalemberre, aki egyáltalában nem volt tudatos világforradalmár, s aki a társadalom akkori feudális rendjével szembeni hangulatainak, ellenszenveinek, viselkedési és öltözködési különcségeikkel adta kifejezését. Némileg hasonlóan azokhoz a mai fiatalokhoz, akiknek eszmei és érzelmi világát szintén bizonyos viselkedési romantika jellemzi. Annak a Petőfinek, aki peleskei nótáriusi ruhában sétált a Váczi utcában, aki fiatal íróbarátaival hangosan mulatozott a Pilvaxban, aki fogadásból hajlandó volt egy ismeretlen bankárleány kezét megkérni, s aki a divatbábok, arszlánok, ficsúrök bosszantására kész lett volna talicskában végigtolatni magát a belváros közepén, nos, ennek a Petőfinek a magatartása sokkal közelebb áll a beat-protest viselkedéshez, mint a költőről szóló némely ünnepi és nem ünnepi cikkek, beszédek Petőfijéhez. Nagyok persze a különbségek is, történelmileg és alkatilag egyaránt. Mindenekelőtt az a különbség, hogy Petőfi az ösztönös bohém, romantikus lázadás korszakából rendkívül gyorsan átlépett a maga korának legmodernebbtudatos forradalmiságáig, elsők közt jutva el Magyarországon a szocialista eszmékig. De ez sem változtat azon, hogy volt életében egy periódus, amelyben saját szavai szerint is „víg könnyelműséggel” rótta élete megpróbáltatásokban gazdag útjait, s fiatalos hetykeséggel, kamaszos komolytalansággal, egy ideig, átmenetileg, öltözködési-viselkedési különcségekben iskereste egyénisége érvényesítését. Félreértés ne essék: nem deheroizálni akarom a költőt. Petőfit egyébként sem lehetne deheroizált figurává törpíteni, ahhoz ő túlságosan is nagy óriása a világirodalomnak sa történelemnek. Azt sem szeretném propagálni, hogy Petőfinek e kamaszos vonásait tekintsük mintaképnek. E rendszerint tapintatosan elhallgatott életrajzi fejezetek felvillantásával csupán arra szerettem volna utalni, hogy senkiből nem leszegycsapásra sem zseni,sem forradalmár, ha szabad ezt mondanom, még felnőtt ember sem, az ifjúságnak meg kell adni azt a jogot, hogyaz életkorához illő merészséggel, olykor ha tetszik, szertelenséggel keresse a maga útjait, a maga hangján, a maga ízlése szerint daloljonés szórakozzék. Kívánatos persze, hogy e szertelenség ne vezessen értelmetlen politikai kalandokig. Nem kell a szocializmus továbbfejlesztésének eszméit importálnunk sem a messzi nyugatról, sem a távoli keletről. A magyar valóság viszonyaiban kell gondolkodnunk. De a kalandorságnálnem kisebb hiba a szellemi és erkölcsitunyaság,a nemtörődömség, a közömbösség. Egyetlentársadalom sem nélkülözheti az ifjúság kezdeményező szellemét, lendületét, újat akaró komolyságát. Menthetetlenül bizunyul és elveszül az atársadalom, amelyben azifjúság tartósan csak mint az idősebbek nézeteinekengedelmes ismételgetője kap helyet. E két véglet, az értelmetlenkalandorság és a cinikus közömbösség szélsőségei között kell megtalálnunk azt a helyes utat, amelyen haladva az ifjúság a nemzet életének egyik lendületetadó erejévé válik. Elég sokan tudják rólam, hogy nem vagyok hízelkedőtermészet, azért el merem mondani, hogy nagy megelégedéssel hallgattam a megyei tanácselnök ma délelőtti emlékszoba-avató beszédét, melyben arrólszólt, hogy „nyugtalan” emberekre van szükség. Igen, e teremtő 556