Vasi Szemle 1973 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1973 / 4. szám - HAGYOMÁNYOK - Fekete Sándor: Petőfi ifjúsága - mai szemmel
Petőfi ifjúsága — mai szemmel FEKETE SÁNDOR Az előadásom címében megjelölt téma túlságosan is önkényesnek tetszhet, úgy érzem azonban, okunk van e kérdés kicsit közelebbi vizsgálatára. Petőfi az egyetlen magyar költő, aki egyszersmind történelmi jelentőségű politikai tettet is hajtott végre: a márciusi ifjúság vezéreként 125 évvel ezelőtt kirobbantotta és diadalra vitte a pesti nép 1848-as felkelését. Legfőbb hívei mindig is a fiatalok közül kerültek ki, ő maga úgy tartotta, hogy az ifjúság a haza virága, vagy legalábbis annak kell lennie. Egész pályájára az ifjúság merész lendülete jellemző, fiatalon halt meg, az egész világirodalom igazi nagyjai között mindmáig ő a legifjabb lírikus. Joggal mondták tehát mindig is, hogy Petőfi mindenekelőtt az ifjúság költője. De igaz-e az állítás ma is? Mielőtt habozás nélküli igennel válaszolnánk, fontoljuk meg a kérdést, méghozzá lehetőleg Petőfi szellemében, tehát frázisok nélkül. A költő, aki ünnepelünk, nem szerette az ünnepélyességet. Rendkívüli hatásának egyik titka épp az, hogy az emelkedett, fellengző nemesi költészettel szemben a nép egyszerű, cicomátlan nyelven szólalt meg, elutasított minden dagályt, álbeszédnek minősítette a valóságtól elszakadt, mesterkélt, finomkodó, hamis stílust. Vigyáznunk kell hát, ha róla beszélünk, esetleg épp leghangzatosabb szavaink kerülnek legmesszebb az ő szellemétől. A hozzá méltó ünneplés első jellemvonása az igazságra törekvés kell hogy legyen. Az igazszavú költőről jószándékkal sem szabad valótlant állítani. Vizsgáljuk hát meg őszintén, szólamok nélkül, csakugyan igaz-e, hogy nemcsak Petőfi tekintette magát az ifjúság költőjének, hanem az ifjúság is — ma is! — a magáénak érzi Petőfi Sándort? Az ifjúság természetesen csak elvont fogalom. Kivételes történelmi pillanatokban többségében azonos módon viselkedhet, általában azonban az ifjúság éppúgy sok, egymástól lényegesen eltérő rétegre oszlik, mint a felnőtt társadalom. Ráadásul életikorilag is fontos különbség választja el a serdülő ifjúságot az érettebb, 18-20 év körüli fiataloktól. A könyvvásárlási és más statisztikai adatok birtokában általánosságban mégis elmondhatjuk, hogy az ifjúság körében Petőfi ma is népszerű. Ezt bizonyítják az országszerte megrendezett szavalóversenyek, irodalmi estük, saz olyan ünnepi találkozók, mint a mai is. Saját tapasztalataim is ezt igazolják. Hivatásos Petőfi-kutató lévén, tudnám ■kell, hogy mit tudnak azok, akiknek írok, s így gyakran vállalok előadást, vitát, beszélgetést. 1972-73-ban több miint 90 alkalommal találkoztam Petőfi iránt érdeklődő, főleg fiatal hallgatókkal az ország legkülönbözőbb tájain. Majdnem mindenütt tapasztalhattam, hogy milyen megkülönböztetett tisztelet él a költő iránt. Majdnem mindenütt, de nem egyformán. Volt protokolláris, nem túl tartalmas összejövetelünk is, volt, ahol a költőnek csak néhány igaz híve jelent meg, a többiek érdektelen közönnyel hallgatták a verseket. Ha őszinték akaruunk lenni, azt is látnunk kell, hogy nem minden tisztelet egyformán értékes. Sokak számára a költő csak néhány népdal, s a legismertebb szerelmes és táj leíró, valamint hazafias versek alkotója. Ezek az olvasók nem jutottak el a nagy forradalmi költeményekig, még kevésbé a gondolati