Vasi Szemle 1977 (31. évfolyam, 1-4. szám)

1977 / 4. szám - A TUDOMÁNY ÉS KULTÚRA MŰHELYEIBŐL - Karsai János: Törekvések a bőr- és bőrfeldolgozó iparágak múltjának feltárására

Törekvések a bőr- és bőrfeldolgozó iparágak múltjának feltárására KARSAI JÁNOS „A bőrgyártás a magyarság ősi iparága. Honfoglaló őseink topánjai, csizmája, bőrruhá­ja, harci ménjének és szekérbe fogott marhájának szerszámzata bőrből készült, amelynek bőranyagát tímáreseink állították elő. A magyar bőrgyártás mindig híres volt. E terü­leten elég a hongroyage néven Franciaországban elterjedt bőrgyártó eljárásra hivat­kozni.” Ezeket a mondatokat annak a bizottságnak a felhívása tartalmazta, amely 1930-ban alakult azzal a céllal, hogy megszervezze a magyar bőr- és bőrfeldolgozó iparok emlé­keinek gyűjtését. A gyűjtés megkezdésének gondolatát a „Magyar Bőripar” c. szaklap 1930. márci­us 13-i, 79. számában Lajta Pál vetette fel. A „Magyar Bőripari Múzeum” c. cikkében többek között ezt írta: „Alkottassák meg tehát a megemlékezésnek oly közös gyűjtőhelye, amelynek hiva­tása az volna, hogy bemutassa mindazt, ami a borgazdaságban ez országban történt és amely azután­ bizonyos mértékben a szakembereknek impulzust, kezdeményezési ösztön­zést nyújtana a jövőben.” Ez idő tájt Nyugaton már léteztek bőr- és bőrfeldolgozó ipari múzeumok, legfőbb ideje volt tehát, hogy a magyar ipar összegyűjtse a szakma tárgyi emlékeit, szellemi dokumentumait. A felhívás szövegének igaza volt, mert bármily szempontból vizsgálja is valaki a magyar ipar fejlődését, a bőrrel szoros kapcsolatban álló mesterségekkel talán többször is találkozik, mint gondolná. 1931. július 3-án, a „Pesti Lloyd Kaszinó” különtermében megtartotta alakuló közgyűlését a Magyar Bőripari Múzeum Egyesület. Az Egyesület megválasztott főtit­kára, Holláb János a következőket mondotta: „A tímárság a magyarság ősi iparága, amelynek keletkezési helyét és idejét Hor­váth Mihály történetírónk Ázsiában keresi. Tehát honfoglaló őseinkkel jöttek már tí­máreseink, a cserzővargák és irhakészítők hazánkba. A bőrkészítés mesterségét nem pri­mitív módon űzték, hiszen abban az időben a cserzővargaság és irhakészítés Ázsiában fejlettebb volt, mint Európában. Sőt Európa tőlünk tanult. Valószínűleg még a sok harc­cal és nomádélettel velejáró állandó mozgásban levés alatt alakult ki az ún. magyar cser­zés, a hongroyage, amely azután XV. Lajos francia király alatt átkerült Franciaország­ba is. A rámáscsizma, a topán, a párducos kacagány, a báránybőrsüveg, a kivarrott suba és bekecs, fegyverhordozó szíjazatok, a sallangos lószerszám, a cifra nyergek és még százféle más ruházati, harci és közhasználati cikk készítését nagy gyakorlati tudással és művészi érzékkel végezték eleink.” Ha végignézünk az első tímárcéhek során, láthatjuk, hogy a legrégibb tímárcéh a segesvári, amelynek­ céhlevelét Nagy Lajos király adományozta 1376-ban. A budai cé­hek 1400-ban alakultak meg. Mátyás király első iparkiváltsága, 1465-ből Kolozsváron.

Next