Vasi Szemle 1977 (31. évfolyam, 1-4. szám)

1977 / 4. szám - A TUDOMÁNY ÉS KULTÚRA MŰHELYEIBŐL - Karsai János: Törekvések a bőr- és bőrfeldolgozó iparágak múltjának feltárására

iparból mindannak összegyűjtése, ami felvilágosítást nyújt és szemléltetővé teszi, mit és hogyan állítottak elő őseink. Már az előkészítő bizottság felhívása lelkes visszhangot váltott ki a szakmában. Ugyanakkor tudták azt is, hogy a gyűjtéshez nem elegendő a lelkesedés, hanem a kitű­zött célt csak lassú, türelmes és folyamatos munkával lehet elérni. Az alakuló közgyűlésen megszavazott alapszabályok körülhatárolták a gyűjtőkört és a lehetséges jövedelemforrásokat. Ez utóbbi elsősorban a tagdíjakból tevődik össze: rendes tag évi ю pengő tagdíjat fizet, alapító tag egyszer s mindenkorra 400 pengőt; a szakmán kívüli pártolótagok évente 20 pengőt fizetnek. Az alakuló közgyűlés az alábbi vezetőséget választotta meg: Elnök: Wolfner György Ügyvezető alelnök: Lajta Pál Főtitkár: Holláb János A gyűjtemény őre: Klemp Gusztáv Jogtanácsos: Morvay Oszkár Pénztáros: Lajta György A vezetőség tagjai között volt bőrgyáros, bőrkereskedő, tímár, szíjgyártó, cipész, cipőkereskedő, minisztériumi tisztviselő, etnográfus stb. A megindult gyűjtési munka eredményéről az 1931. október 22-i vezetőségi ülésen számoltak be. Kezdetben a gyűjteményt, néhány tímárszerszámon kívül, főleg kész­ből mintadarabok tették ki. Ezért elhatározták, hogy felveszik a kapcsolatot vidéki városok vezetőivel és megkísérlik a megszűnt tímárműhelyek berendezését megszerez­ni. Problémát okozott a helyiség hiánya. Emiatt nem is túl nagy igyekezettel folytatták a gyűjtést, mivel az eddigi anyagot sem tudták megfelelően elhelyezni. Az 1932. április 22-i választmányi ülésen a főtitkár két fontos bejelentést tett: egy­részt azt, hogy a belügyminisztérium jóváhagyta az Egyesület alapszabályait, másrészt azt, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásáron az Egyesület részt vesz. A vásáron a bőr­ipar termelését, kereskedelmi fejlődését ábrázoló grafikonokkal jelentkeztek. Ezeket a grafikonokat a „Magyar Bőripar” c. szaklap az 1932. július 9-30. közötti számaiban le is közölte. Egyébként a vásárral kapcsolatban még csak annyit, hogy a bőrgyárak az ott kiállított termékeik egy részét az Egyesületnek adományozták. A helyiséghiány miatt a gyűjtőmunka csaknem két évre teljesen leállt, a tagok sem tartották egymással - múzeumi ügyben - a kapcsolatot. Végül 1934 decemberében a Magyar Bőripari Vegyészek Egyesületével egy, a korszerű műcserzőanyagokat és bőrfes­tést tárgyaló, közös rendezvény hozta őket össze. A rendezvény közös vacsorával zá­rult. Érdemes a tagság humorérzékét megemlíteni, ami a vacsora étlapjából tükröző­dik (zárójelben a megfelelő konyhai kifejezések): „Gyomortöltés és kikészítés" (Étrend) (kaszinó tojás) (vesepecsenye körítéssel) (túrós és almás rétes) (feketekávé) (szódabikarbóna) Csak 1935 végén kapott helyiséget a gyűjtemény a Magyar Műszaki Múzeum, Bu­dapest, II. Mészáros u. 19. sz. alatti épületében. Orosz glasszé előcserzés öreg tehénhús, szintetikus előcser­­zéssel, növényi kikészítéssel Casein és almasav finish Quebracho főzet 10 Bé Gyenge gyomrúaknak: Oropon quantum satis

Next