Vasi Szemle 1997 (51. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 2. szám - EMLÉKÜLÉS - Katona Tamás: A Szapáryak szerepe a magyar történelemben a kiegyezéstől
1997. LI. ÉVFOLYAM 2. SZÁM Ha már hódoltunk a Vas megyei, meg a Heves megyei Szapáryaknak, kalandozzunk el a család Pest megyei ágához is. A családfa élén egy sajátos figurát találunk, Szapáry Ferencet (1804-1875). Az egyik legszorgalmasabb írója volt Magyarországnak, de csak különös és sajátos témákról szeretett értekezni. Több könyve is foglalkozott az asztaltáncoltatással. Egyik első apostola Magyarországon a delejességnek, magnetizmusnak, titkos tudományoknak, mágneses gyógymódoknak. Ma már mosolyoghatunk ezen, de ne felejtsük el, hogy a Mesmer-féle magnetizmusnak az idő tájt sokan tulajdonítottak jelentőséget az orvostudományban. Természetesen neki is volt gyermeke, mégpedig Szapáry István (1829-1902). Ő volt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét törvényhatósági joggal felruházott város főispánja. Gyönyörű cím, bizonyára fontos szerep is, de azért valamit kell még mellé rakni, hogy az ember egy kis nyomot hagyhasson maga után. Abony és Alberti van a család kezén és Albertiban ugyan mit is csinálhatna egy Szapáry - természetesen mintagazdaságot. Ennek a mintagazdaságnak a leghíresebb része természetesen a ménes, de majdnem olyan híres egy másik ág, egy olyan szakma a mezőgazdaságban, amely fontos eleme a modern gazdálkodásnak, bár édes-kevés megehető haszna van: az ország első csodálatosan sikeres díszkertészete az, amely Albertiban létrejön. Öccse, Szapáry László (1831-1883) a múlt század egyik legkiválóbb katonája. Huszártisztként részt vesz az 1859-es háborúban, majd 1866-ban komoly szerepe van abban, hogy Albrecht főherceg hatalmas győzelmet tud aratni a kétszeres túlerőben lévő olasz sereg fölött. Az olaszok elkövették azt a könnyelműséget, hogy két hadseregre osztották magukat. Az egyik szemből támadta meg Albrecht főherceget, a másik délről kezdte megkerülni. Ez Cialdini tábornok hadserege volt, és az osztrákok ezzel a sereggel nem tudtak mit szembeállítani. A folyó túlsó partján mindössze öt század huszár volt Szapáry ezredes vezetésével, és ez az öt század huszár, mint Az ozorai példában Gáspár kapitány nyolcvan huszára, eljátszotta azt, hogy egy óriási hadsereg előretolt része, felderítő egysége. Cialdini úgy szenved vereséget, hogy a serege jóformán még a puskáját sem süti el. A másik hadsereget ugyanis Custozánál Albrecht főherceg, talán az utolsó előtti a nagy csatanyerő Habsburg főhercegek sorában, elképesztően elkalapálja. És ezt az tette lehetővé, hogy Szapáry ezredes úr öt század huszárral fel tudta tartóztatni a fele olasz haderőt. Erre a katonai vitézségére és - ami legalább ilyen fontos - katonai bölcsességére 1878-ban megint szüksége volt. Ez az az időpont, amikor Boszniát, a ma olyan szomorú Boszniát okkupálja, a töröktől elfoglalja az osztrák-magyar haderő. Ez a haderő eléggé felkészületlenül és eléggé tervszerűtlenül sétál be a muzulmán, törökpárti bosnyákok közé. Hamarosan kiderül, hogy ez nem olyan megszállás, ahol csak be kell vonulni minden városba egy kis díszszemlére. A 20. gyaloghadosztály, amelynek Szapáry altábornagy a parancsnoka, ilyen elképesztő csapdába kerül. Nem a saját hibájából, hanem a fővezérség hibájából. A hadosztálynak voltaképpen meg kellett volna semmisülnie, és hogy állandó harcban mégis ki tudja vágni magát a körülkerítésből, mégis vissza tud vonulni, hogy utána újra neki tudjon állni megoldandó feladatainak, ez Szapáry László érdeme. Meg is kapja érte a legmagasabb katonai kitüntetést, a Mária Terézia-rendet. Sajnos ekkor már beteg a tábornok, az uralkodó egyik kedvence, és 52 éves korában Pozsonyban meg is hal. Természetesen a huszártábornokoknak is van gyermekük. A mi esetünkben ez a gyermek Szapáry Frigyes (1869-1935), aki a közös külügyminisztériumban osztályfő-