Vasi Szemle 2000 (54. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 1. szám - VAS MEGYE A KÖZÉPKORBAN - Rácz György: A Ják nemzetség és monostoralapításai
Vas megye a középkorban RÁCZ GYÖRGY: A JÁK NEMZETSÉG ÉS MONOSTORALAPÍTÁSAI építtette újjá, aki Gertrúd királyné testvére volt, és aki 1208-11 között Magyarországon talált menedéket, miután gyanúba keveredett Fülöp német király meggyilkolása miatt.44 A művészeti hatások előfeltételét jelentő történelmi háttérrel kapcsolatban újabb magyarországi források előbukkanására aligha számíthatunk. Nagy Márton életéről is nagyon keveset tudunk, mégis, az általa építtetett templom alapján biztosan állíthatjuk, hogy kitűnő bajor kapcsolatokkal kellett rendelkeznie. Nem zárható ki, hogy ezt házassága révén szerezte. A jáki templom Szent György titulusában megjelenő sárkányölő Szent György tisztelete akár egyszerre mindkét forrásból is eredhetett. 5. Tény, hogy a család Szent György-kultusza a templom építésével párhuzamosan kiterebélyesedik: a monostor védőszentje jelenik meg Márton fiának, Zlaudusnak fehérvári olvasókanonoki pecsétjén, és ugyancsak Szent György tiszteletére szentelték Zlaudus Véged (Zalavég) falujának általa, a jáki monostor mintájára építtetett templomát is. A veszprémi székesegyház északi oldalán levő Szent György kápolnát a Szent István korától ott őrzött Szent György ereklye számára „a 13. század második harmadában emelték egy akkorra már pusztulásnak indult korábbi körtemplom helyére...” Ez Márton fia Zlaudus veszprémi püspökségének kora.456. Klaudus akár királynéi kancellárként, de fehérvári lektorkanonokként, mint a káptalani iskola vezetője és tanára mindenképpen hivatalból ismerhette a magyar krónikairodalmat és Ákos mestert egyaránt. Mindebből arra következtethetünk, hogy a bajor kapcsolatokat, a talán ennek következményeként is meggyökeresedő Szent György-kultuszt jól összhangba lehetett hozni az ősgestából megismert Vecellin-mondával. Hogy ez a Zlaudus „felfedezése” volt-e, vagy a krónikaíró Ákos mestere, megállapíthatatlan. Bátor Oposnak a Ják nemzetséghez való kapcsolása mindenképpen krónikás kombináció, és minden bizonnyal ez is kapcsolatban lehetett a Szent György-legendával. Bátor Opos kiváló lovagként ugyanis többek között megölt egy ellenséges csehet. Figyelemre méltó, hogy a Gutkeled nemzetség körében is elterjedt nézet volt Vecellint tekinteni nemzetségesnek, miként erről egy 1326-ból való adatból értesülünk, és bizonyára nem véletlen, hogy e nemzetségnél is különösen erős volt a Szent György-hagyomány.46 Létezett egy előkelő, az országnak nádort, bánt, comeseket adó, két monostort is alapító nemzetség, feltűnő német kapcsolatokkal, Szent György-kultusszal. A Vecellinnel való „megajándékozás” szinte magától jött a régi szövegek ismerőjének, ezzel is kiválóan lehetett bizo- 44 Erre Id. GELDNER, F: Bamberg, és WENDEHORST, A.: Ekbert v. Andechs-Meranien. Lexikon des Mittelalters I. München und Zürich, 1980. 1396-97, és Uo. III. München und Zürich, 1986. 1762-63; Tóth E. i. m. 28. 45 Pecsétje Bertalan veszprémi püspök és társai 1237-ben kiadott oklevelén függ (eredetijének jelzete: Veszprémi székesfőkáptalan magánlevéltára, Paloznak 9; az oklevél fényképe: DF 200636, a pecsét másolata: MOL V 8. Az oklevél aljára több hártyaszalagot fűztek a függőpecsétek számára, ezek közül csak kettőn maradt meg a pecsét. A mandorla alakú, 37 x 47 mm nagyságú, természetes színű viaszpecsét felirata: + SIGIL + MAGIS [...]DI + LECTORIS ALBENSIS. Azonosítása kétségtelen, mert az oklevél kiadói között szerepel Zlaudus fehérvári lector neve. A pontsorral határolt mezőben abból kiemelkedő, balra vágtató lovon Szent György köpenyes alakja látható, a jobbjában levő lándzsát a ló alatt kunkorodó sárkányba döfi. A ló feje, farka, lábai átlépik a vonalszegélyt és belógnak a felirat mezejébe. A pecsétmezőben az ábra mellett felül, két oldalt: SANCTUS GEORGIUS. A zalavégi templomra Id. a 111. jegyzetet. A veszprémi kápolnára: H. GYÜRKY Katalin: Die St. Georg-kapelle in der Burg Veszprém. Acta Archaeologica, 1963. 341-418; az idézet: Koppány i. m. 112. 46 1326. FEJÉR VIII/5. 160. Vo. KARÁCSONYI i. m. 470. A Gutkeledek sárkányos hagyományáról legújabban: MAKKAY János: A sárkány meg a kincsek. Századok 130 (1996) 733-734. Magyar Z. i. m. 176.