Vasi Szemle 2006 (60. évfolyam, 1-6. szám)
2006 / 3. szám - KÖNYVSZEMLE - Salamon Nándor: Juhász László: Ausztria magyar emlékei
Könyvszemle emléképület, tárgy, műalkotás, személy, történelmi esemény - jelentőségéhez igazodik. Múltról lévén szó, a szerző minden esetben utal az adott történelmi háttérre, méltatja a tulajdonos, alkotó, szereplő érdemeit, közreműködésének mértékét, minőségét. Ha szükséges, kronológiai adatsorokat vagy kis tanulmányokat iktat közbe. A tartományokat települések szerint mutatja be. A bécsi szemlélődést az őrző múzeumok műkincseinek ismertetésével indítja. Van okunk a csodálkozásra! Jeles uralkodóink, hadvezéreink számos relikviájával büszkélkednek a világi és egyházi gyűjtemények, Bocskai koronájától Zrínyi Miklós szablyájáig, sisakjáig. A hadtörténeti és művészeti múzeumok gazdagságát a puszta felsorolás is érzékelteti. A nagyszentmiklósi aranyleletet azonban darabonként - vitrinek szerint! - bemutatja. A pontos hely jelölésével tárgyalja az egyházi, udvari és középületeket, polgárházakat, emlékműveket. Részletesen írja le a Szent István dómot - a főkapu díszeit a jáki mesterekkel hozza kapcsolatba! -, a Hofburg palotáit, a régi egyetemet - itt méltatja Faludi Ferencet, aki később is „megjelenik” a könyv lapjain! Az Esterházy-palota birtokosai közül Liszti László, a „boszorkánykirály” kap nagyobb figyelmet. Mátyás király alakjával, tetteivel lépten-nyomon találkozhatunk Bécsben. Révai Miklós szálláshelyét levelének részletével mutatja be, Munkácsy lakóháza, Liszt, Kálmán és Lehár otthonai a zenei kapcsolatok erősségére emlékeztetnek. A Nemzetőr szerkesztősége - és Tollas Tibor lakása - már a közeli múlt nyomaira irányítja a figyelmet. Külön foglalkozik a magyarok bécsi jelenlétével, 881-től 1962-ig követve az eseményeket. „Mária Terézia idején több magyar élt Bécsben, mint Budán” - írja -, nem meglepő hát, hogy itt virágzott ki irodalmunk, lapok születtek, itt bukkantak fel Mikes rodostói levelei. Tudósaink dolgoztak, emigránsok találtak menedéket, ügynökök végeztek piszkos munkát (Ábrányi Emil elrablását részletezi!) S számos magyar jelesünk fejezte be itt életét Mátyástól Mindszenty hercegprímásig. Alsó-Ausztriában - tudjuk meg a névfejtésekből! - a helységnevek sokasága árulkodik eleink az Enns folyóig terjedő hatalmáról, jelenlétéről. A mai névalakokban felismerhető magyar gyökerekre példák sorát hozza fel a szerző, kutatók megállapításaira hivatkozva. Pl.: egy dűlőnévben (Scharbam-Schober) a Sárvár szót vélik rejtőzni. A gyepűvonalak módosulásai és a tudományos feltételezések összegzése után az emlékeket őrző városokat veszi sorra. Melk kalandozó őseink határvára volt, Hainburg (Hunvár) visszatérő helye a történelmi praktikáknak. Még nevesebb Bécsújhely Mátyás uralkodására utaló nyomok sokaságával. De itt végezték ki Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet, vált magyarrá a budai csonka bég s raboskodott Rákóczi. Mindezekről bőven tájékozódhatunk, mielőtt „tovább lépnénk” St. Pölten (ismét Mátyás a főszereplő!), Kirschlag (magyar alapítás), Wagram (Simonyi óbester!), Schwechat (a csata leírása!), Zwettl (szovjet fogolytábor rémségei) és Mauthausen (halálmenet, haláltábor, magyar áldozatok) felé. A Várvidék topográfiáját, az önálló kötettől eltérően, Északról Délre - járások szerint, ismerteti, kizárólag a magyar emlékekre figyelmezve, így csak a települések felével foglalkozik, lényegesen tömörebbre fogva mondandóját. A mai és magyar elnevezés magyarázatát követi a helységek behatárolása. Ismerteti az objektumokat s összefoglalja a történelmi tudnivalókat. Nezsidertől Tokáig vezet bennünket. Részletesebben tárgyalja Köpcsény (Liszti gróf, Batthyány-Strattmann László), a tartományi székhely Eisenstadt (Kismarton), Ruszt látnivalóit. Több oldalt szentel Fraknó leírásának, Léka emlékeinek, Borostyánkő, Felsőőr, Rohonc és Szalónak ismertetésének. A templomok, várak, kastélyok története része közös történelmünknek 1920-ig. Sőt, nem egy helyszín a legújabb korban is szerephez jutott (1956, Andau, Szalónak stb.). Képet kapunk a történelmi családok építő, gazdálkodó tevékenységéről, az irodalmi vonatkozásokról. A templomok belső díszítéséről szóló sorokban gyakran olvashatunk Szent István és László kultuszát igazoló - jórészt barokk - szobrokról, az oltárképeken megjelenő Magyarok Nagyasszonya-ábrázolásokról. Nem maradnak említetlen a néprajzi jellegű és esetleg kuriózumnak számító adatok, érdekességek sem. Nyugat felé távolodóban már jóval kevesebb emlékünk vehető számba. A stájeri Grác a kivételt erősítő példa. Katonai, kultúrtörténeti, irodalmi emléknyommal bőven találkozhatunk.