Vasi Szemle 2013 (67. évfolyam, 1-6. szám)
2013 / 4. szám - ÉVFORDULÓ - S. Pável Judit: Emlékezés Weöres Sándor és a Pável család kapcsolatára
Vasi Szemle 2013. LXVII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM ai, ha a nyakába véve hordozgatta. Erre az időre nem emlékszem, de Anyám sokat tudott mesélni Sándor kalandjairól. Ebben a családi körben, azt hiszem, igen jól érezte magát, mert évekkel később sem hagyta le soha leveleinek végéről a mi üdvözlésünket. Mivel folytonos betegeskedései miatt többnyire „magántanuló”ként végezte tanulmányait, nagyon nehezen tudott beilleszkedni a régi reál szigorú, katonás rendjébe, alkalmazkodni fegyelméhez. Édesanyám öregkorában is sokszor mesélte nekem, hogy milyen nehezen viselte el a kötött napirendet. Apám révén bejáratos volt a „Kultúr könyvtárba”, és mindig csak olvasott volna. Érdemes megemlíteni, hogy már 16 évesen milyen könyveket olvasott! A magyar írók közül akkor a Babits-antológia, egy Füst Milánregény, Kassák akkor megjelent önéletrajza érdekelte, keresett Adytól novelláskötetet, olvasta a Nyugat folyóiratot. Mivel titokban éjjel, a gázlámpa fényénél is olvasott, reggel nehezen tudott felkelni. Szinte szemben laktunk az iskola épületével, de reggelizni, megfésülködni, a cipőt befűzni, kabátot begombolni már sosem volt elég ideje. Anyám mindig izgult, hogy megfázik, vagy elkésik az első óráról, amiért nagyon haragudtak tanárai. Szerető megértéssel nevelgette, szoktatta Anyám ezekre a szörnyen nehéz dolgokra - de még idősebb korában is mindig hálás szeretettel köszönte ezt „Inci néninek”. Tanárai közül alig értette meg valaki. Megértés híján több tárgyból - még rajzból is! - meg akarták buktatni, erre figyelmeztették Apámat. Ekkor Apám Kapi Béla győri evangélikus püspök úrhoz fordult levélben, akit jól ismert, hogy simán segítse át a győri gimnáziumba, és vegye pártfogásába, így is történt. Sándor csalódottan, keserűen legénykedő verssel búcsúzott Szombathelytől (Hideg van, 56. old.). Weöres Sándor, Pável Ágoston és Várkonyi Nándor Csöngén, 1939-ben