Gombocz Zoltán: Gombocz Zoltán összegyűjtött művei 2. kötet: Hangtan (Budapest, 1940)
1. MAGYAR FONETIKA.1 1. §. Synchronikus és diachronikus nyelvszemlélet. A nyelv búvára vizsgálhatja egyfelől a mindenkori jelrendszert, amelynek tagjai, elemei együtt vannak meg a beszélő tudatában, azokat a lélektani és logikai kapcsolatokat, amelyek a kollektív tudatban élő jelrendszer coexistens tagjait összekötik. Ez a leíró nyelvszemlélet. Vizsgálhatja másfelől a successiv, a fejlődés folyamán egymást felváltó nyelvi jelek kapcsolatát, melyek nincsenek meg egyidejűleg a kollektív tudatban, amelyek egymást felváltják, anélkül, hogy rendszert alkotnának. Ez a történeti nyelvszemlélet. E kettős nyelvszemlélet a grammatika minden ágában , a hangtanban is érvényesül. Vizsgálni kell a hangképek mindenkori rendszerét, amely együtt él a beszélő tudatában ; ez a leíró hangtan. Vizsgálni kell másfelől azokat a fejlődési sorokat (hangváltozásokat), amelyek a mindenkori hangrendszert létrehozzák: hangtörténet. A magyar nyelv hangtani viszgálata is természetszerűleg két fő részre oszlik: 1. a mai magyar beszédhangok rendszere; 2. magyar hangtörténet. Laziczius Gyula. 1* 1 Gombocz ZOLTÁNnak a budapesti egyetemen tartott magyar fonetikai előadásairól két litografált jegyzet jelent meg. Mind a kettőt a Bölcsészettanhalgatók Árpád Bajtársi Egyesülete adta ki Budapesten, az elsőt 1925-ben, a másodikat 1926-ban. Jelen kiadás az 1926. évi redakción alapul, de ahol kellett, az 1925. évit is figyelembe vettem. A szövegen változtatásokat természetesen nem eszközöltem, legfeljebb csak jelentéktelen apróságokban és külsőségekben tértem el a betűhírközléstől.