Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Életharmonia
A’ MAGYAR PARTHENON’ ELŐCSARNOKAI. ELSŐ ELŐCSARNOK: ÉLETHARMONIA. A honunkban serdülő, és önállásra törekvő philosophiának igen szép sajátja, és életrevalóságának örvendetes előjele az, hogy mi a’ philosophia’ lényét, és jelentőségét helyesen felfogva, megpendítettük a’ nemzeti életre vonatkozó philosophia’ eszméjét; melly szerintem nem más, mint az öntudatra, és teljes érésre jutott észnek azon dicső iránya, melly az élet általános, és egyetemes harmóniájából, szépségéből, sőt eszményéből kiindulva, ezen ideált, mennyire a’ nemzet’ jelleme, körülményei, és fejlettségi foka engedik, szelíd és békés módon , életbe léptetni, a’ polgárosodást terjeszteni, a’ köz műveltséget gyámolítni, és nemzeti jólétet, szellemit úgy, mint anyagit, eléidézni törekszik. Illy honban, mint a’ miénk, mellyben a’ philosophiai műveltség, számtalan akadály miatt, csak későn kezdődhetett, illy nemzet között, melly mint keleti faj a’ philosophiai szemlélődésre és a’ bölcsész elméletekre, — gyakorlati irányú lévén, — soha kiválólagos előszeretetet nem mutatott, nem csoda, ha voltak, ’s vannak elegen , kik a’ bölcselés’ lényét, egyoldalúig , az általány és eszményiség’ fürkészetébe helyezvén, az említett eszmével megbarátkozni nem bírtak , és ebben némi ellenmondást véltek rejteni. Természetes vala ezen megütközés, mert az idealismusra törekvés ép ollyan mint a röperő, melly ellenkezője a’ vonzó-, vagy súlyerőnek, melly a’központ felé tart, amaz fölfelé, emez lefelé sietvén. Mindenik magában túlságra vezet, egyesítve és egymás által súlyegyenben tartva, üdvös és boldogító. A’ tisztátan tiszta eszményiséget úgy kell tekintenünk, mint léghajózást; ezt megcáfolja az élet , viszont az eszményiségtől egészen elforduló, és merő anyagiságba sülyedt emberélet, legyen az egyéni vagy nemzeti, szép és dicső nem lehet.