Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Életharmonia
újabb korban pedig, hogy az élőket ne említsem : Kazinczy, Berzsenyi és Kölcsey, melly eredményt, annak idejében, ha élek, a’magyar academia elé terjeszteni el nem mulasztom, — ezek hívei voltak a széles e' világon elterjedett, üdvös socratismusnak, mellynek áldott iránya vala, a’ biocalia, vagy életszépítés. Nemrégiben is egy kedvelt bölcselőnk , Szontagh Gusztáv úr, harmonisticai szellemben, előcsarnokot, Propylaeumot emelt a’ nemzeti életre vonatkozó magyar philosophia’ számára, melly névben sokan megütköztek , nem foghatva fel ennek nagy jelentését; én pedig most, parányi erőmmel, a „Magyar Parthenon”* alaprajzolni szándékozom , mellynek fő iránya, építni az egyedül üdvösnek talált hellen philosophia, főleg a’ socratismus alapelveire; de mivel a hellenek’ philosophiája még korán sincs bevégezve, mint ezt Aristoteles hivé, és e’ derék bölcselők még nem ragadtak el minden koszorút elölünk, szándékom e’ félben maradt főtemplomot ép úgy kiépitni mint Európa mívelt nemzetei a’ kölni főegyházat egyesített erővel, teljesen elkészítni igyekeznek. Használandom e czélra az új kornak philosophiában tett roppant haladásait, mint az emberiség’ köz kincseit, használandom főleg magyar bölcselőink, költőink, szónokaink’ harmonisticám felé delejtö tanait, és világnézeteit , minden kornak megadva azt, mi az övé, de azt sem titkolva el, hogy valamint majd minden a’ hellen és latin classicai régiségen épül, melly széptanilag utólérhetlen , úgy a’ hellen philosophiát is, eddigelé egyetlen bölcsészet is felül nem múlta. Úgy van, az ész, és philosophia fönsége, a’ föld’ minden hegyeit mellőzve, az atticai acropolist, vagy földemelvényt, szemelé ki dicső szállásának : itt trónolt a’ bölcseség’ istennője, Athena, mellynél szebb jelve nem vala sem az egyéni sem a’ társalmi élet— bölcseségnek. Dicső hegy! terólad sugárzott le az igazán emberi műveltség világa ez ó korban mindenfelé; és te leszsz még a’ későbbi századokban is ama második Szion, mellyel megkedvelt az új Jákobnak minden hajlékai felett. Itt tanított a’ nagy Socrates, atyja és vértanúja az igaz életharmoniának. Itt működött Plato, kit a’ műveit ó kor úgytisztelt, mint a bölcsek istenét. Itt vala a’ Lyceum, mellynek maradandó nevet biztosított Aristoteles, itt a’Cynosarges, melly örök emléke az antisthenesi, itt a' poecile, melly hajléka volt a zenei, itt ama' szerény kert, melly kedvelt tanyája volt az ó világot bálványozástól megmentő epicuri élettudománynak. Állanak ugyan még mind a’ Propylaeumok’ néhány hófejér márványoszlopai, állanak a’ Parthenon' széntért falai; és rajtok a’ hellen nagyság és méltóság mondhatlan kifejezése fénylik , de láthatni ezeken a’ vadkor, és a’ hódoltató népek’ barbárságát is, és azt, hogy Hellasban az életszépitő philosophia trónja ledöntetett, és ennek hajdani dicsősége és üdvadó befolyása elenyészett. Azonban az, mi igazán nagy, a’ mi fönséges, a’ mi isteni, örök romba nem dőlhet. Astraea az égbe költözhetik, de itt hagyja