Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Az észtisztelet roppant eredményei
Nertha , arról már csak ezen régi elv is meggyőzhet: nihil invita Minerva, seu natura. És mivel a’ természetben sok isteni, sok szép, sok fenséges, sok erény, sok tudomány rejlik , nem csoda, hogy ez ébreszté fel első a'bölcselő észt, főleg a’helléneknél, kik elsők átláták, hogy kell itt rejleni valamelly rendező, örök, mindenható, végtelen észnek, kit illet egyedül az imádás; mert ez tartja össze a’ világot, ez azon harmóniát, melly nélkül ez zártömeggé változnék. Pallasban tehát imádák az örök észt, és isteni fölényt; mert illyentöl telhetik ki, és nem a’ gépszeres természettől az egyetemes törvényhozás, melly sok ágazata, lévén a’ természetben cosmicai, physical, észtani, erkölcsi, és széptani törvények, mellyek egyedül érdemlik meg a’ törvénynevet; mert egyetemesek, állandók, és egy túlnyomó, a’ világ’ tömegén fölülemelkedett eszes és bölcs erőnek, ’s hatalomnak kifolyásai. Bölcs hatalom hozhatá öröklétre a’ szép világot; nem pedig a’ vaksors, nem az értetlen fatum, és az ellenállhatlan szükségszer, mellyek mitsem ügyelve a’ czélszerre, az okos lények’ jó, vagy rész jellemére, zsarnokilag parancsolnak és uralkodnak; miként ezt régen a’ chaldéusok, később Epicurus, jelenleg a’ musulmanok hitték, és hiszik, amazok ennélfogva tagadva a’ főgondviselést, és erkölcsi szabadságot, és a’ halál utáni jutalmazást vagy büntetést. Pallas’mysteriumaiban ezekkel égtávolilag ellenkező tudomány taníttaték , melly ellenlábasa vala amaz őshitnek, minélfogva még az istenek is alája vetvék a falumnak, annál inkább az emberek; itt már kifejlett az egy istenhivés’ csirája, és Antisthenes, daczára a’ népbabonának , bátran ki meré mondani : világisten csak egy van; nemzeti pedig annyi, mennyi a' nemzet. Pallas’ theologiájának titkos tanai tehát ezek voltak : Egy a’ fölény, és ez nem más mint az örök, és főbölcseség, Pallas’ jelve alatt tisztelendő, a’ ki jutalmazó és büntető; van erkölcsi szabadság , és erény — Pallas arethusa; — van halhatatlanság és e’ földinél jobb élet , végül a’ fölény, mint a’ világot kormányzó, és fentartó értelmiség és jóság, erénynyel tisztelendő. Világosan tanúsítja mindezeket a’ Pallas’ mysteriumaiba kétségkívül beavatott Cicero, ki ezt mondja Pallas’ mysteriumairól a): „Mihi cum mulla eximia divinaque violentur Athenae tuae peperisse, atque in vita hominum attulisse;tum nihis melius illis mysteriis quibus ex agresti immanique vita, exculti ad humanitatem, et mitigati sumus , initiaque ut appellantur, ita revera principia vitae cognovimus , neque solum cum laetitia vivendi rationem accepimus, sed et cum spe meliore moriendi. Pallas’ titkos tanaiból aztán könnyű vala Pythagorasnak következtetni e’ szép tudományt, hogy : Isten a harmonia’létesítője, melly öszhang fentartja a’ világot; Platónak ezt. *) *) Pausaniasnál : axiopoend. Lacomica. C. 15. 2) De legib. II. C. 14.