Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Bevezetés
is igaz, hogy a’philosophia’ fellegvárába, melly a’ metaphysica, soha el nem jutunk, ha eszünk’ előleges fogalmainak, gondolatalakjainak, schemáinak, továbbá a’ tapasztalaton felülemelkedő, a’ millió részleteket egy egészletbe egyesítő, és mintegy megemésztő harmonisticai erejét nem ismerjük. Igen , emberiségünk’ fő jelleme az ész, melly nem más, mint egyesítő egyezmény, — harmonia harmonisans — melly egyesít eszményit és valót, eszmeit és tapasztalatit, egyetemest, részletest és egyénit, miként ezt bármelly észlet — syllogismus — tanúsítja. Harmonia tehát az ész’ lénye; saját és alkalmas alakba öntö mindent, mit az értelem, mint a’ tapasztalat’ előműszere szolgáltatott neki, így hát értelem az ész, emez ama’ nélkül semmiképes nem lehet; szükség van tapasztalatra, mint anyagra, szükség alakra, mint edényre, mellyben álljon a’ tapasztalatkincs. Itt tévedtek már meg az ősvilág’ bölcselői, hogy egyik fél túlbecsülte az edényt 's az alakot az anyag ’s a’ tartalom felett , a’ másik többre becsülte a’ tartalmat és tapasztalatot az eszménél. Xenophanes , Plató, Kant és társai’ tévedéseit már érintettük, és láttuk , hová vezet a’ formalismus ? t. i. alanyiságra, aztán semmivítatásra és szellemkórságra. Ép illy szirtbe ütközhetik az alakra mitsem adó empirismus. Thales és társai, kik inkább physicusok voltak, mint philosophusok, Anaxagorásig, mikép följebb érintettem, nem birának a’ világnak észelvet adni igazgatóul, hanem anyagit, egyik az isteni erővel működő vizet, másik a’ tüzet ültetve a’ világ’ trónjára. Aristoteles’ istene is csak gépmozgató és nem több. Ezekből folyt az anyagvítatás, a’ Sensualismus, epicuraeismus, és a’ jó Lucretius a’ lélektagadás’ védvényeit már olly mesterileg elétünteté ’s kimenté , hogy az Antilucretius’ írója ugyan csak izzad ezek’ megczáfolásában, és ez neki mégsem sikerül egészen. Mi a’ természettan nélkül — bár ez is jó segédtudományunk — inkább ellehetünk philosophiában, mint a’ metaphysica nélkül; mert Kant szerint is : ,,Metaphysik ist die eigentlich wahre Philosophie“ és most, — bár ez a’ bölcseség’ fénytornya, ez az életkalauz , — mégis, noha e’ fellegvárat két évezrednél régebben ismeri a’ világ, azt sem tudjuk, mi ez? nem is tudandjuk soha, ha felekezet’ emberei lévén, e’ fenséges tudományt egyoldalúlag akár platói, akár aristotelesi, akár a’ Locke-féle empirismusi, akár Kant' idealismusa’ szempontjából akarjuk értelmezni. Úgy járunk tehát itt is, mint a’ philosophiával, mellynek annyiféle értelmezője van, mennyi a’ bölcselő. Nem leendünk itt addig soha tisztában, míg arról teljesen meg nem győződünk, hogy az emberész egyesítő egyezmény lévén, neki szent kötelessége az, hogy mint ésetkormányzó elsőben érezze fönséges hivatását, és készítse magát nagy rendeltetésére , mi nem más , mint a’ fensőbb vagy szellemi élet’ vezérlete, és ennek szépítése. Továbbá tudja azt, hogy ő az élet’ fensőbb