Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Bevezetés
szépségének egyedüli eszköze, hivatása a fensőbb igazságok, és az ezekből folyó fő elvek’ öszhangba hozatala; melly áldott eredmény épen nem éretik el az által, ha a tapasztalat’orgánját, az értelmet, mint első ministerét elbocsátva, a tapasztalatot szükségtelennek nyilvánítja , és mint pók saját hasából akar mindent teremteni; mert ez ábrándos működés aztán csak pókhálós rendszert képes gyártani, mit a’ kétely’ szele könnyen elfér. De úgy sem éretik el, ha fejedelmi kényelmet választva, maga a’ trónról lelép, és maga’ helyébe a' rövid látású, eszmék’ szerzésire alkalmatlan, ingatag és szilárd elveket nyújtani nem biró empíriát ülteti; nem : a’ segéd csak segéd, a’ trón az észt, mint törvényes parancsnokot illeti. A’ bölcselőnek is tehát az ész’ fölségét, körét, és kötelességeit kell legelőbb elismerni : fönsége áll törvényhozásában, végelitélésében és végrehajtásában. Hogy ezt tehesse, bírnia kell eszmékkel, sőt eszményekkel; de a’ tapasztalat’ ösvényén is járatlan nem lévén , bírnia kell hely-, kor-, népismerettel is, és tudni, mi kivihető, mi nem? pedig ezeket az empíria tudatja velünk. És ezeket azért kell tennünk, hogy aztán világot ne gyártsunk, a’ hatalmas természetnek törvényt szabni ne akarjunk, és utóbb is tébolydába ne jussunk. Ismernünk kell hatáskörünket is, és szellemi erőnket , mi nem más, mint fensöbb életünk’ szépítése, melly czélra a’ legfensőbb igazságokat, és elveket tudnunk kell ugyan, és ezek’ öszhangját leírnunk, jelesen : meg kell arról győződnünk, hogy van fölény, léteznek ennek törvényei szivünkben úgy, mint az észben, van törvény-végrehajtásra nélkülözhetlen szabadságunk, és az erénynek örök pálya van felnyitva, ezeket illő tisztán látnunk ; de aztán ezeken felül is azt fürkésznünk, mi a’ fölény, mi a’ lélek, minő lesz a’ sírontúli pálya? ezeket tudni akarni, henye munka, és erőpazarlás. Az illy saját fenségét ismerő, életszépítési hivatását érző, de korlátait is szerényen megfontoló, ’s magát ezek közt tartó ész, melly magából is merít ugyan ollyanokat, miket a’ tapasztalat adni nem képes, de az értelmet és életet is kihallgatja, az illyen ész, melly a’ szívhez is lehajlik, a’ közértelmet és véleményt is aljasnak nem tekinti, és a’ különböző korban élt és élő népek’ véleményeit, a’ különnemű vallásformákat szemétdombnak nem állítja: — — az illyetén ész és philosophia, mondom, öszhangzó, és a’ bölcseség’ templomába képes vezetni. Fájdalom! az angol serdülő philosophia ennyire még nem ment. Ez anyagkincseket már gyűjtött, de a’ németeket túlzásaikért megvetve , az alanyiság-állításban ugyan megbotlott, de a’ máskép éles eszű és roppant értelmű Kantról hallani sem akar, és a’ józan idealismust megveti, ’s így az értelmet és észt még kibékítni nem bírja. Mivel tudnunk kell, hogy valamint van józan és szerény empíria, úgy van józan és szerény idealizmus is; ezek mint okos, jóakaraté igaz barátok, bár néha véleményben különböznek, sőt öszsze is