Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Bevezetés
* 35 résében áll az életbölcseség’ tetőpontja; ez oda működik, sőt küzd, hogy tiszta és szellemi gyönyörök után áhítozzunk, cselekvényeinkben tiszta indokot kövessünk, az erényt egyedül és tisztán magáért szeressük, a’ honszeretet és barátság’ oltárain tiszta lángok égjenek szívünkben. Ezt eddig jól tudta a’ világ, mert az evangeliomok is ekkér tanítottak; sőt, mi bámulatos, a’középkori iskolások is, jelesen: Tamás ! a’ lélek’ szennyfoltjairól beszélnek — maculae animae ; — de már ez örvendetes, és úgy hiszem eddig alig ismert igazság, hogy a’ széptani harmóniák’ fő elve is nem más, mint a’ tisztaság. Előre bocsátva azt, hogy a’ szépérzék’ kimívelésének elhanyaglása igen károsan hat mind az értelmi, mind az erkölcsi míveltségre, ezek által az életszépségre; sőt a’ philosophia is, — mint a’ legfensőbb emberi míveltség’ eszköze, együtt szüleménye is, — ezen elhanyaglás által kellemetlen sőt viszszataszító alakot ölt. A’ széptanilag ki nem fejlett nemzetek ’s egyének’ philosophiája azért érdektelen, mert ezek azt sem tudva : mi fán terem a’ xa'kov,nyakov, sohasem ismerék a’ szép igazat, és szép jót, miknek nem csak ismerete , hanem alkalmazása is teszi maradandó becsűvé a’ socratismust. Kitűnő jelét adá socratismusának e’ részben is derék Kazinczynk 2). A’ heilen philosophia azért tartja meg örök érdekét annyi évszázad’ lefolyta alatt, hogy e’ nemzet’ öszhangzatos míveltségü bölcselői, áldozva a’ kellemeknek, a’ philosophia’ aranykorában elfordultak az üres szőrszálhasgatástól, miben csak a’ pulya lelkek találhatnak aljas élvezetet; elfordultak a’ fogalmak’ kalandszerü öszszerakásától, mi jelen kor philosophiák’ nyavalyája, mint följebb láttuk. Ők a’ természettől éber érzéket nyerve a’ harmóniához, a’ szabályszeréshez, az ellentétekben nem lelék kedvöket, a’ tárgyakat épen nem állították élökre, a’ vad képzelem’ csapongásainak nem hódoltak; és azt, mi a’gondolatokban rendkívüli, merész és paradox, nem hajhászták , hanem a’ természetesnek az ideáléval kiegyenlítésével, a’ szélsőségek’ bölcs köztetésével, a’ szögletességek ’s darabosságok’ kerülésével fénylettek. Ők mint a’ kellemek, és gratiák’ növendékei, sőt kegyenczei, olly bájossá tevék a’ philosophia’ telkét, hogy ehhez kedve jött minden gondolkodni szerető léleknek; és *) *) Summa 2. 1.88. 2) Ez Sípos Pál tanárhoz így ír : ,,A’ tünet szörnyű metaphysicus , S badar beszédén látni, hogy sokat Forgatta Platót. Engem ízlelem Más útra vonz el. A’ ki napjait A’ szépnek szentelé, ’s még a’ valót is Azért kedvelli, mert alakja szépS mert a’ való ’s a’ szép egy tö’ virágai ; Testetlen lelkem úgy nem lel kecset, Mint a’ lelketlen testem nem találhat.“ 3*