Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Bevezetés
keresztyénség’ nem betűit, hanem józan elveit életbe léptetni, leszabva vad és szilaj képzelődésünk, világjavító hévbuzgalmunk pegasusáról, és azon sikamló ösvényről, mellyen a'fölhevült képzelem’ és az élénk érzelmek’ tolongása igen könnyen tévulakra ragad, és az ábrándos tervek olly ösvényre vezetnek, miben igen meszsze nem menni, és rendellenesen működni, majdnem lehetetlen. Csekélységem’ parányi ereje is az emberiség’ illy gigási felkarolására elégtelen ; nincs is erre szükség, miután az emberiség' pásztorainak nagy fejedelme a' bölcselőket arra megtanítá , miben áll az igaz bicealismus? Iliást tehát Homer után írni nem akarok , és itt szerényen viszszautasítom ama’ nyilatkozatot, mellyet egy tisztelt szaktársam az Acad. Értesítőben philosophiámról nyilvánított, mintha ez világphilosophia leendene. Parthenonom első előcsarnokában előadandom , hogy illyesmi lehetetlen, nem létezett, nem is létezendik soha. De már világvallást igen is tisztelünk a’ keresztyénségben. Analog ugyan némileg a’ tiszta socratismus is a’ keresztyénséggel, mint láttuk, és iránya egy; de a' világnak minden philosophiái, mellyek eddig elétünedeztek, eredményeikben vajmi égtávolilag különböznek amaz igazi Uranida, a’tiszta keresztyénség’ imént előadott műveleteitől. E’ nem örvendetes igazságot mi is szomorúan tapasztaljuk,sőt keserűen érezzük; mert csalhatatlanul igaz, hogy mit amaz épített, ez sokszor lerontja, mit amaz szelíden és szerényen tanított, emez kétségbe vonja, sőt sokszor annak hadat is izén. Nem egy Hofmann támada már keresztyén bölcselőink közöl, a’ ki botorul állítá, hogy : az ész’ világa természettel ellenkezik a’ kijelentés’ fényével. Ha tovább is illyen ellenkezetbe teszszük a’ józan philosophiát az igaz vallásnak, nem mondom, betűivel, hanem lelkével; ha különbséget állítunk fel az istenészeti és bölcsészeti igazságok között — bár amazok’ kútfeje az isteni nyilatkozat és hit, emezeké a’tiszta és a’sophismus által meg nem fertöztetett józan ész és búvárlat; ha Poiret-tel állítjuk, hogy van alapos, felületes és hamis tudomány, melly utolsó állítás botorul maga magáról ellentmond , úgy öszszetévesztjük a’fogalmakat, és örök szóharczokba bonyolódunk. Az igaz vallás, és az igaz philosophia tehát több nem lehet egynél, és mind kettőnek alapja, iránya, és feladata nem más, mint a’ bölcs biocalia, vagy a’ szellemi fensőbb élet’ szépségűre vezérlő, főleg élettisztaságot irányzó, és ennek minden földi aljasb érdeket alárendelő élettudomány. Ez a’ törvény és próféták, ez a’ Rhodus, ez minden philosophia’ ne-továbbja, ez és nem más a' bölcsészet' ideálja. Ebből indulok ki én is , és szüntelen ide akarok viszszatérni; de mivel az igét valósítni is kell, és a' czél nem egy az eszközökkel, mik a’ hely és kor' kivonatai szerint számtalanok lehetnek, mivel továbbá az utazás’ iránya egy lehet ugyan, de a’ czélra vezető utak s ösvények különbözhetnek, nem akarva örökké az idealismus’