Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)

Életharmonia

fogva jelenkorig, csupán a’ bölcselők’ agyában, és másutt nem lé­tezett. Igen : az ideális philosophia ép ollyan, mint akármelly esz­mény, me­­ly csak némi részletekben létezhetik, de egészletben so­ha , mivel minden bölcselés, nem más mint ehhez közeledés. És az­tán ezen alanyi és egyéni philosophia, ezen léghajózás igen furcsán világphilosophiának akarja magát tekintetni, és az egyéni és nem­zeti életre vonatkozó bölcsészeteket, ilyeneknek elismerni nem haj­landó , pedig könnyít megmutatni, hogy lehet ugyan gondolatban világphilosophia — mikép gondolhatunk aranyhegyet, — de való­ságban hogy léteznék, és létezett volna i­lyen, kereken tagadjuk. A’ kellenek' philosophiája ugyan, párnélküli szépsége és ha­tása által, világphilosophiai fönségre emelkedni látszott; de azért bizton valljuk, hogy szoros értelemben ez sem kérkedhetik e’ fen­­hangzó névvel; mert bár ennek világánál eleitől fogva sok nemzet látott fényt és világot, de azért a’ világ mindenhái nemzetei és né­pei­ szükségeinek már ma ez sem tesz eleget. Korphilosophia volt ez is, bár magasztos, mivel a’ hellen bölcselők is, természetesen, vizs­gálatuk’ tárgyává csak azt tevék, s teheték, mi nemzetük és koruk’ tudvágyának, műveltségi fokának és szükségeinek legjobban meg­felelt , és ezeket, kielégítni képesnek látszott. De a’kinek szeme van, nyilván láthatja a’ hellen philosophián a’ helyi, kori, nemzeti, sőt egyéni színezetet. Ösvény vala tehát ez is a­ philosophiához, de épen nem világphilosophia; és ollyan, mint valamelly fővárosba ve­zető országút, melly lehet egynél több is, mint helyben és korban föltüntet tehát, nevezhetjük a’ hellen philosophiát is a’ hely és kor­ról, mikép a’ Rómába vezető utakat Simplon és más hegyekről. Valóban erőpazarlás, s hálátlan munka, világphilosophia’ írá­sán törni fejünket, mivel ez ép úgy nem sikerülene soha, mint az, ha valaki az ég’­azúrjára arany betűket akarna írni. A’ valaha léte­zett és létező philosophiai rendszereket úgy kell tekintenünk, mint egyes halltermeket, mellyek teszik az eszményben létező és létez­hető világphilosophia nagy és roppant csarnokát; de a’ melly még bevégezve, mint egészlet, korán sincs , és a' ki hinné, hogy ő e’ fenhangzó tudomány’ rendszerét bevégezte, és ennek gigási épüle­tét elkészítette, elárulná, hogy ő hasonló azon gyermekhez, ki saját falva­ határát még át nem hágva, hiszi, hogy a’ világ’ vége az ő keskeny látköre’ szélén áll. Úgy van, az emberiség élete öröklő, és fejleményeiben vég­telen lévén, ennek philosophiája sem­ leend soha bevégezve : olly óriási folyó ez, mely átfolyva sok országot, vizeit szüntelen növeli az egyéni és nemzeti élettudományokból; mellyek ugyanazért, mint alkatrészek nagy jelentésüek, változatosságuknál fogva is főérde­­küek , és bár kiskorú és fejletlen nemzeteknél előítéletekkel, balvé­leményekkel teljesek, de azért mégis nagy figyelmet érdemlők, mi­vel ezek teszik a’ köz­műveltség, tudomány, és ízlés magkövet­­és

Next