Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Életharmonia
fogva jelenkorig, csupán a’ bölcselők’ agyában, és másutt nem létezett. Igen : az ideális philosophia ép ollyan, mint akármelly eszmény, mely csak némi részletekben létezhetik, de egészletben soha , mivel minden bölcselés, nem más mint ehhez közeledés. És aztán ezen alanyi és egyéni philosophia, ezen léghajózás igen furcsán világphilosophiának akarja magát tekintetni, és az egyéni és nemzeti életre vonatkozó bölcsészeteket, ilyeneknek elismerni nem hajlandó , pedig könnyít megmutatni, hogy lehet ugyan gondolatban világphilosophia — mikép gondolhatunk aranyhegyet, — de valóságban hogy léteznék, és létezett volna ilyen, kereken tagadjuk. A’ kellenek' philosophiája ugyan, párnélküli szépsége és hatása által, világphilosophiai fönségre emelkedni látszott; de azért bizton valljuk, hogy szoros értelemben ez sem kérkedhetik e’ fenhangzó névvel; mert bár ennek világánál eleitől fogva sok nemzet látott fényt és világot, de azért a’ világ mindenhái nemzetei és népei szükségeinek már ma ez sem tesz eleget. Korphilosophia volt ez is, bár magasztos, mivel a’ hellen bölcselők is, természetesen, vizsgálatuk’ tárgyává csak azt tevék, s teheték, mi nemzetük és koruk’ tudvágyának, műveltségi fokának és szükségeinek legjobban megfelelt , és ezeket, kielégítni képesnek látszott. De a’kinek szeme van, nyilván láthatja a’ hellen philosophián a’ helyi, kori, nemzeti, sőt egyéni színezetet. Ösvény vala tehát ez is a philosophiához, de épen nem világphilosophia; és ollyan, mint valamelly fővárosba vezető országút, melly lehet egynél több is, mint helyben és korban föltüntet tehát, nevezhetjük a’ hellen philosophiát is a’ hely és korról, mikép a’ Rómába vezető utakat Simplon és más hegyekről. Valóban erőpazarlás, s hálátlan munka, világphilosophia’ írásán törni fejünket, mivel ez ép úgy nem sikerülene soha, mint az, ha valaki az ég’azúrjára arany betűket akarna írni. A’ valaha létezett és létező philosophiai rendszereket úgy kell tekintenünk, mint egyes halltermeket, mellyek teszik az eszményben létező és létezhető világphilosophia nagy és roppant csarnokát; de a’ melly még bevégezve, mint egészlet, korán sincs , és a' ki hinné, hogy ő e’ fenhangzó tudomány’ rendszerét bevégezte, és ennek gigási épületét elkészítette, elárulná, hogy ő hasonló azon gyermekhez, ki saját falva határát még át nem hágva, hiszi, hogy a’ világ’ vége az ő keskeny látköre’ szélén áll. Úgy van, az emberiség élete öröklő, és fejleményeiben végtelen lévén, ennek philosophiája sem leend soha bevégezve : olly óriási folyó ez, mely átfolyva sok országot, vizeit szüntelen növeli az egyéni és nemzeti élettudományokból; mellyek ugyanazért, mint alkatrészek nagy jelentésüek, változatosságuknál fogva is főérdeküek , és bár kiskorú és fejletlen nemzeteknél előítéletekkel, balvéleményekkel teljesek, de azért mégis nagy figyelmet érdemlők, mivel ezek teszik a’ közműveltség, tudomány, és ízlés magkövetés