Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)

Életharmonia

ha a’ nemzeti bölcselő ezeket csekélységeknek tartja, s rájok kellő figyelmet nem fordít, elárulja, hogy nem fogta fel jól rendeltetését, ’s a’ helyett, hogy nemzeti élettudománya­ telkét mívelné, ’s ennek életharmoniájára tenne valamit, nevetségesen az ég’ kék boltját szántogatja, és mint valaki elmésen monda, ,,holdat eszik ’s rá fel­hőt iszik.“ Szóval, lehettek egyetemes k­isalapítók, — de a minőnek én csak a' nazarethi bölcset ismerem, — de világbölcselő, és világphi­­losophia, eddigelé szoros értelemben nem létezett; mert e’ nevet csupán az érdemlené, ki az egész emberi nemet átkarolva, ennek mint egészletnek érdekében szerkesztené rendszerét, és e­ nagy testületre erélyesen hatni bírna a'századok­ elláthatlan sorában. Ám­de nevezzetek illyent akár az élő, akár az új korból! Sem Zoroasz­­ter, sem Confucius , sem Pythagoras, sem Plató illyenek nem va­lónak; maga a’ nagy Socrates sem. Mik voltak tehát ezek? Nemzeti nagyszerű bölcselők; főleg ez utolsó méltó a' hellen nagy nemzet­hez, mely egykor az egész művelt világra nagy befolyással volt, és van ma is a' hellen párnélküli irodalom’ segélye által. És valamint a’ nap megvilágítja ugyan a' saját országabeli bolygókat, de a’ vi­lágegyetem’ minden sötét golyóira fényt árasztani nem képes : így a' nagyszerű bölcselő is világot terjeszthet ugyan népe és azok közt, kik nemzete’irodalmát kedvelik ; de az emberiség’ fölvilágosítását épen nem eszközölheti. Miért? mert az ő eszméit, világnézeteit a' nyelv, éghajlat, kor ’s az emberi haladás’ foka és színezete teljesen általánosakká ’s egyetemesekké lenni, nem engedik. Ne gondolja azonban senki, mintha mi a' philosophiát saját tel­kére , az életharmóniára szorítni akarva , annak túlzott igényeit és erőködéseit lehangolva, gigási vállalattól elvonva, ezekkel, elötte az eget bezárni, nemzet sasszárnyait leszegni, és fellengző röptét aka­dályozni akarnék. Ki tenné ezt ezen églakójával, ezen Uranidával? Csupán ennek léghajózásait akarjuk valahára megszüntetni, és et az élet’ körére visszavinni, melly azonban korán sem olly szűk, ’s nem olly alanti, mint egyelőre véljük. Mert az élet olly roppant eszme, melly átöleli az egész világot, leánya a' végtelen minden­­ségnek; millió alakú, és ha csak az emberéletet vizsgáljuk is : van egyéni, van társalmi, van nemzeti, van emberiségi, van alapi vagy érzéki, van szellemi vagy fensőbb élet; ez pedig tudományos, er­kölcsi és széptani. Olly nagyszerű eszme tehát ez, melly tág alapza­tul szolgál a'philosophia'szinte nagyszerű csarnokának : olly terebé­lyes élőfa, mellynek ágain ülnek, és helyet fognak az életet szépítő tudományok. Mert csak tekintsünk körül, és kérdjük : mit akarnak az úgy nevezett principialis tudományok? Ezeknek szakfeloszlásából kitetszik, hogy ezek mindannyian , az élet" fentartásának, biztosítá­sának, és szépítésének szolgálnak. Mit akar a­ theolog? Örök élet­­üdvet. Mit a jogász? Jogbiztos és jogtalanságtól ment életet. Mit az

Next