Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Életharmonia
teremtik a művészet’ tündérvilágát; ezek élnek és éltetnek, ezek által kelnek létre az emberiség’ legszebb gyümölcsei, mik nélkül mindenütt útféliségre találnánk. Ezek a’ harmónia mindent összefoglaló tág tartományában díszlenek, és bízvást állíthatni, hogy a’ nagy természetben csak az tökélyes, sőt eszményihez közelítő, a mi harmonikus és öszhangzatos; minél öszhangzatosb valami, annál inkább díszlenek azon a’ természet’ vagy a’ művészet’ finomul alkotó újjai; minél viszályosb, ellenmondásosabb, annál tökéletlenebb és megvetendőbb. De más részről a’ nem mindig öszhangzatos, sőt sokszor útféli , prózai sőt durva valót sem vethetjük el, sőt ezt mint másik tényezőt el kell ismernünk, ha a’ philosophiát léghajózássá, életben haszonvehetlen elmefuttatássá tenni nem akarjuk. Az élet tehát, mely küzd és elvtér, innen ki nem maradhat. Ez, miként jól tudjuk, a’ szükségérzetben , ennek elhárításában , és az akadályok’ leküzdésében nyilatkozik. Az emberéletben legtöbb szükséget érezve, az akadályokkal leginkább küzdve, és legtöbb érvet éldetve, az élet legmagasb fokán és hatányán állunk. Küzdünk tehát az észdemi, az érzelem’ harmóniája , az erényképesség' koszorúi után. Küzdünk a’ jó viszonyok, a' vagyon, a' gyönyör’ érdekeiért. Szóval, küzdelmeinkkel vagyunk emberek. Ezen alapon áll a’ fegyveresen született istennő, Pallós’ jelve , és ezért képviselői a’ bölcseséget olly nemzetnél, melly közt születik a' rendszeres bölcselés. És mégis az élet-elem,kirekedjen a' philosophiából? csak azért, hogy így e' tudomány nem volna a’ kiválólagos előkelők és a’ szaktudósok, hanem a nép' értelmesbjeinek is tanulmánya. Nem; a’bölcselés e' kettőre , eszményire, általánosra, viszont életérdekesre is tör, és kiváltságosokat nem ismer. Epictet, vagy Antonin , Diogenes, vagy Aristippus neki mindegy , ő életharmoniát irányoz, ehhez pedig joga van mindenkinek. Sőt a’ gyakorlat lévén inkább az életelv, mint az elmélet, ő ennek adja az elsőséget; nem mellőzve ugyan amazt sem , mint fénylámpát, de csak úgy, ha curiosiumokba nem merül, ha túlságokkal, metaphysicai álmokkal, fürkészhetlenekkel nem foglalkodik, hanem az élet’ térén marad , és életelveit elméletileg megalapítni, azokat a’ világ' harmóniájából lehozni , rendithetleneseké, a'fő harmóniával kapcsolatba tenni ügyes. Így köttetik össze helyesen az ismetan az erkölcstannal, hittan az erénynyel, elmélet a gyakorlattal, egyéni életszépség a‘ társalmival. Így teremt amaz Uranida, a’ bölcsészet, az élet eltapsából egy szép életalakot: így frisíti fel az eszményinek aethere, a' sökélyesnek égenye koronkint az élet- álló lóvá válni kezdő tavát: így táplálja a' felhők’ harmatja a völgyek forrásait és patakjait , ellentétben az ázsiai nemzetek’ tespedésével, mellyek az eszményiség’ életelvével nem táplálva, és a’ philosophia’ jótékony forrásából nem meríthetve, a’ szokás csikorgó kerékvágásából kitérni nem bírnak, ugyanazért intézeteik