Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Életharmonia
mutatja : merre kell menni, de maga egyedül partra vezetni sohasem képes. Az erkölcstan a’ fó helyet fogja el a philosophiai tudományok’koszorújában. Ámde fájdalom eddigi töredékes philosophiánkat tekintve, itt is említett balelvre találunk, de szerencsénkre a'harmonia'üdvelve itt is kisegít. Ugyanis mindenki előtt tudva van, miként bölcselőink még oda nem jutottak, hogy az erkölcsi regfensebb törvényt egyhangúlag megállították volna. Sokfelé térnek ezek, mint nap’ sugarai, és a kerékküllők . Epicurus önző . Zeno erény. Plato tökély. Kantész. Hutcheson erkölcsi érzet, Robinet széptani elvet akar felállítni: különböző elvből indúl ki mindenik , miből az jön , hogy Manderille és Montaigne kereken tagadák az erkölcsi fő törvény létezhetését, melly visitagság aztán sokakban a’kornyavalyák legveszélyesebbét, az erkölcsi kételyt idézte elő, legtöbbekben pedig táplálja a' színmutatást, melly a'kid hiedelmet ugyan megtartja, de szívben magának a legförtelmesb kicsapongásokat megengedi, és azt az úgynevezett vérmérsékleti, kebelbűnökkel táplálja. A' szép érzelmű Sulzer egykor féltéve Kant elé e’ jeles kérdést : „Mi az oka a. m., hogy az erény' tanai, bár az észre olly meggyözöleg halnak, mégis az emberiségre olly sikertelenek ?“ Kant vallja, hogy ő erre hamarjában felelni nem tudván, mielőtt feleletét elküldé, a’kérdést fölteve elhalt: a' königsbergi bölcs felelete azonban ebben állott. Onnan ered u. ra, az említett baj, hogy az erkölcstanárok még itt nem bírák tisztába hozni eszméiket, az erkölcsi indokokat tarka vegyületben összehalmozzák, s ennélfogva úgy járnak, mint ügyetlen gyógyszerészek, kik minél hathatósbbá akarván tenni a’ gyógyszert, emezt elrontják.“ Annyi tehát a’ morálrendszer , mennyi a' bölcselő, és a morálnak ezen polypszerüsége teszi azt tönkre. Az elégtelenség aztán nem csoda, ha itt is önkényre vezet. Itt is tehát az egészletben az üdv. Miként az embertest remek műszere egy külérzékét sem bocsátja el szolgálatából, hanem használja láz-, hall-, szag-, íz- és tapintásérzékeit egyaránt; így tesz a‘ harmonistica is, a’ különböző, és az élet’ külön irányaira vonatkozó főelveket öszpontosítja az életharmoniai főelvében, mellynek formulája ez : „Emelj oltárt szívedben az erkölcsi harmóniának, és áldozz ennek, egyéni, társalmi, alapi és fensőbb életedben egyaránt.“ Ámde e’ tárgy nagyobb szerű, semhogy egy rövid értekezés’ keskeny korlátai között kellően tárgyaltathatnék. Végül kijelentem itt, mikép én áthatva a'józan philosophia" áldásainak érzésétől, szívemen hordozom ennek sülyedt tekintélye' fölemelését, szilárd alapra, életvezérletre, sőt, ha lehet, trónra emelését. Ámde ezen mennyei nemze, míg iskolai alakjából ki nem vetkőzik, bölcselőhöz illetlen polémiai irányát, és léghajózását el nem hagyja, és magát teljesen át nem alakítja , soha addig életre.