Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Életharmonia
és a fensőbb tudományokra kellő befolyást nem gyakorolhat. Hogyan is tehetné ezt, míg magát szilárdul értelmezni, körét, irányát, mint egykor a római Petilius, pontosan meghatározni nem bírja, és magának ollynemű csarnokot nem épít, minő vala az athenaei Parthenon. Mert iskolától, és kivált sophisticától ugyan az élet, és tudomány bizonynyal nem tanuland; mivel eszme és élet, képzelet és való vajmi különnemű dolgok; és nincs bizonyos, mint az, hogy a’ mi elméletben igaz, nem leend az mindig illyen az életben. Hogy is kölcsönözne az élet és gyakorlat, sőt maga a’ fensőbb tudomány eszméket és elveket olly ingatag tudománytól, minőknek az eddigi, főleg újabb rendszerek mutatkoztak? Halljuk, mikép nyilatkozók ezekről amaz ősz hős, II. Frigyes király, kinek illy nézete van ez ügyben : „Az elméleti bölcselők' theoriái iránt bizalommal nem lehetünk; mert ezek a‘ gyakorlat' tégelyében semmivé lesznek : mivel a’ nemzeti bajok' megorvoslására olly ellenszereket ajánlanak, mik roszabbak azon bajoknál, miket megorvosolni akarnak; és így megesik, hogy nagy észszel merő balgaságokat indítványoznak.“ Nem is lehet ez máskép addig, míg a’bölcselők merő általányban tévedeznek, és a nemzethez, az élethez leereszkedni átallanak. Ez ép ollyan fonákság, mint ha a’ nevelő, némelly aljasságiért pajkos növendékét, az orvos, némelly tisztátalanságaiért betegét megutálná, és ezek’ügyét felfogni egyik sem akarná. Hiszen már Seneca elmondá, hogy : „A bölcsész az emberi nem’ nevelője; elmondá , hogy a' philosophia az emberi beteg lélek’ hű orvosa.“ Hát jó nevelő az, kérdjük, a’ ki növendéke' sajátjait, hajlamait, körülményeit nem méltányolva, az úgynevezett special lélektant mellőzve, csupán általános szabályokat követ a nevelésben ? Jó orvos az, ki betege’ természetét nem vizsgálva, általános gyógyszerekkel’s panaczeákkal akarja azt elűzni? Ép így himpellér bölcsész az, ki ujjait a’ nemzet’ üterére nem teszi, és ennek saját kózállapotát szemügyre, ennek fő érdekeit figyelmére venni elmutatja , és kérdjük : a’ nemzetek’ különnemű typusai mi ügyeimet sem érdemlenének a’ humani generis praedagogus előtt ? hát ép azokat ignoráljuk , kikre kizárólag hatni akarunk? Valóban nem kell félre ismernünk a’ nemzeti és egyéni sajátok , a’ körülmények és viszonyok' óriási hatalmat, mellyek képesek a legegyetemesb elvek’ hatását is elbénítni, és a' rosz alkalmazás által oda munkálni, hogy a’ rend felforgattassék, a' kormányok a' tűlszabadság által paralyzáltassanak. És ezek valóban ingerült korunkban, fájdalom megtörténtek. Jelenkorunknak az a’ baja, hogy ildomos szemfényvesztők, számítva hallgatóik értelmi parányiságára, fénylő bársonyfoltokkal vették el ezek’ szemfényét; nagy nemzetek’ példáit hordták fel elöttök, külföldi viszonyokra építők terveiket. ’S aztán mi lett ebből? az, hogy híveik feledve azt, hogy minden nemzetnek saját viszonyai, és körülményeihez kell illeszkednie, és azt