Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)

Bevezetés

­­ észtant sarkaiból kiforgató rendszerekkel álljanak elő, és vagy azt tanítsák, hogy mi emberek a’ növények vagy pedig a’ barmok’ se­­regletéhez tartozunk , vagy azt, hogy épen gépek vagyunk , vagy más oldalról legyőzhetlen alanyiságba sülyedve ill­yen paradoxono­kat tanítsanak, hogy : mi urai volyunk a’ kültermészetnek, mi sza­bunk ennek törvényt, és ez közöttünk nem is létezik, hanem föl­adatául ismeré a' nagy Socrates képezni előbb embert, aztán polgárt; képezni olly férfiakat, kik később mind Athénnek mind Hebének, mind Rómának díszei valának; és nagyok, mind a' csatamezőn, mint Epaminondas és Xenophon; mind a’ szószéken, mint Demosthenes és Cicero; nagyok mint főhivatalnokok, például Phocion és Aristi­des; nagyok mint költők és irók, pl. Euripides, Menander és Cato, kik dicsőségei valának mind Hellas mind Latiumnak, és áltatok a' társalmi és nemzeti élet szépítteték. Ellenben lássuk, mi történik akkor, midőn a’ szemlélődő phi­losophia egyeduralkodásra jutva, túlszárnyaló mind a’ fensőbb szép­­tani, mind a' gyakorlati életet. Kétely, iskolaiság, mystitk­ai ho­mály, felhöldiség, versenygés, villongás boríták el a’philosophia’ szép egét; mi abból megfejthető, hogy a’józan bölcselés elveszt­vén eredeti és saját typusát, élettudományból természettanná, kopár sziklán tengő apriorismussá, világköltészetté változott; eredeti rom­­latlanságából sőt fenségéből kivetkőzött, és akármi más vala mint élettudomány, így aztán a’ harmóniában lenni kellő elmélet, és az élet egymással m­eghasonlott. Már pedig mindennek, mi élni és hal­ni akar, éstypusától eltávozni, azon kört, mellyet elfoglalni köteles, átlépni, és neveletlen hagyni nem szabad, így jön aztán , hogy az emberélet magára hagyatva, és mintegy elcsapott gyermek elha­nyagoltaivá , főleg a’ népélet szép nem lehete; és a’ nép’ emberei közöl a’ legjelesbek saját bukásaikon okultak, és mint drága tan­pénzen vásárták meg azt, mire őket vezetni, az élet’ érdekében mű­ködő bölcsek’ tiszte, ’s feladata vala. A’philosophiának e’régi és újkori bajait, és elhanyatlásait szomorúan látja, és érzi az emberiség; sajnálattal tekintik amannak tisztelői, hogy jelenkorunkban a’ metaphysica nem hogy előre ment, és szilárdabb alapot nyert volna, hanem hátra lépett és túlszárnyal­­tatva a’ természet’ philosophiája által, ebbe szinte beléolvasztatott, régi gyám­olaitól megfosztatott, és csaknem megsemmisíttetett. Leg­alább e’ fenséges tudomány a’ népéletre, a’ nép’ erkölcse’ nemesbí­tésére, lelke és szívei emelésire hatástalanná lett, és oda jutott, hogy ez nagynevűeknek tartott bölcselőktől a’ philosophiai tudományok’ díszes sorából kiigazíttatnék, és mint ábránd, s be nem teljesedhető álom tekintetnék. Vállalkoztak tehát majd minden mívelt nemzetek közt jeles férfiak, kik a’ philosophia reformját tevék magoknak feladatul, és nemzetük­ fiait ennek alaposb előadása által akarták emelni, és a’ nemzeti köz életet is általa szépíteni.

Next