Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Az észtisztelet roppant eredményei
ezeket nem csak csodálta, hanem okait is fürkészte; nem úgy, mint más nemzetek , kik hittek , de nem vizsgálkodtak, élveztek , de elveiket szellemítni és nemesbízni feledték. Ez mindent maga akart látni, és vizsgálni, ezáltal arra térve, hogy mindenben önálló nézetei, eszméi és elvei legyenek. Mondhatlan tudomány-, és ismeszeretet lelkesítétt, és ha mit feltalált, ’s fedezett, jobban örült annak, mint a’ barbár nemzetek bármelly testi élvezetnek. A’ haladási és tökélyesítési vágy is rendkívüli volt a’ hellénekben. Nem tespedtek ok, mint a’ keleti népek az aggszokás, a- mesés hagyomány' henye várában, nem aludtak a' mythus’ bölcsőjében , hanem valóról valóbbra, szépről szebbre, jóról jobbra menni szerettek. Különösen bálványozák a’ szellemi ’s a’ polgári szabadságot, és nálok találunk az emberiség' évkönyveiben legelsőben olly hősökre , mint Solon, Lycurgus és Timoleon , kik a’ nekik nyújtott koronákat el nem fogadák. Ide járult ama’ nagyszerű ipar, és szorgalom, melly keblöket feszíté, minden szép, nemes, fenséges’ irányában. Az aljabb tárgyakra vonatkozó ipar ugyan lakhatik a’ míveletlenebb nemzetek' fiaiban is, de már a' tudományos, — és szép műipar ezeket nem ékesíti , mikben a’ hellenek egyedül fénylettek az ó korban. Nem csoda tehát, hogy az igaz bölcseség’ istennője, Pallas, illy philosophusi lelkű, szabad szellemű, finom érzékű , iparos , öngondoskodó nemzet közt fogott szállást; és itt szállásolva a’hellénből olly népet képezett, mellyhez hasonlót sem előtte, sem utána a’ világ nem látott. Ezekből átláthatjuk, hogy a’ philosophiai míveltség, épen nem közönyös, és maradható, mint ezt a’ vele ismeretlen nemzetek vélik. Vannak elegen, kik nem ismerve a’ nagy különbséget, melly van az iskolai, és az életphilosophia között, úgy gondolkodnak, mintha mindkettő csak ollyatén pompára való díszvirág volna, miket a vallás és józan ész mellett könnyen nélkülözhetni. Ámde nincs annál bizonyos, hogy, bár a’ gyakorlati és életbölcseség’ hasznai kézzel nem foghatók, mégis ez az egyéni, és nemzeti szép élet’ egyedüli föltételes, a’ melly nemzetnek határzott, tiszta, és ép philosophiája nincs, az , minden hajdani híre, neve, dicsősége mellett, barbár és boldogtalan : illyen is marad mind addig, míg eszét a’ józan bölcsészet’ szövétneke által fel nem derítendi, jellemét ennek segélyével nem szilárdítandja, ízlésit ki nem képezendi. A’ józan philosophiai míveltség ép olly szükséges a’ nemzeti fölvirágzásra , jólétre és dicsőségre, mint az észszeres gazdászat a földmivelésböl merítendő nemzeti gazdaságra. Az észből, a’ mivelt értelmiségből telik ki minden, nem csupán a' földből; és ott lehetnek Algír, Tunis, Tripolis’ édeni termékenységü tájai, meztelen szegénység, és rablásra kényszerítő bűn uralkodandik itt, míg az ész, és ennek társa, az ipar föl nem ébresztetik, és üdvös munkakörét el nem foglalja. Innen ered az ész művelés szüksége, mellyre a józan philosophia segít.