Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Az észtisztelet roppant eredményei
ni, 's a' természet' részeiben egy-egy istent gondolni; hanem alapelvül féltéve, hogy a’természetben rejlik egy hatalmas bölcs, és jó értelmiség, melly ezt kormányozza, ép úgy mint a’ családatya igazgatja házanépét, király országát, és vezér hadait. Anaxagorasz látta első a' parthenolatriában rejlő, e’ nagy és eredeti gondolatot, a’kellenek közt, vallá első azt, hogy a’fölény más nem lehet mint ész — rsg — kit illet egyedül az isteni tisztelet , nem pedig az eget, földet, napot, holdat, Cerest, Bacchust, Neptunt, Plútót, és egyebeket. Természetes vala, hogy ezen még akkori új eszme, melly hadat szent a’ sokisten-hivésnek, kebellázító vala az athéni nép előtt, és életébe kerül vala Pallas’ ezen főpapjának, és mysteriuma’ legjobb magyarázójának, ha Pericles minden szónoki erejét megvetve, sőt még a' sírás’ fegyvereihez is folyamodva, Anaxagorast a’ nép’ dühe elöl meg nem menti, mikép ezt a’ bévezetésben már érintettük. Lássuk már most azon escémet és, ha úgy tetszik, lépcsőt, mellyen Pallas föllépett az isteni fenségre, és magasságra, mellyröl aztán a költött isteneket letaszította, és elvégre maga országolt egyedül. Alig gondolnék, mi régóta van az, hogy a’ világot az őshhaosból kivevő végtelen ész, a' földet illy szép alakba öltöztető értelem, a’ forradalmakat legyőző, és a’ társaimat kibékítő, és rendező politica, a’ tiszta keblű szüzek' kellemes alakját választa el magának jelképül, és ezen jelentékeny forma alatt kívánt tiszteltetni. Már Salamon héber király a’ teremtő és világrendező hatalom mellé adja szűz leány’ alakjában a bölcseséget , ép úgy mint a’ hellen mythus Harmonia nevű szűz hölgy által szedett rendbe az ős zürtömeget; egy másik mythus pedig Zeusz mellé állítja segédül Pallast, kinek segélyével győzi aztán le amaz az istenek ellen felzendült titánokat. A héber költő és bölcselő, Salamon, illyen szavakat ad a’ bölcseség’ szájába: Az úrnál m ottani világ’ kezdetén . Mikor még semmi tenger nem vala, És nem fakadott még semmi forrás, Halmok nem voltak, sem magas hegyek, Földet nem fedte mező bíbora , Az ég tüzei még nem égtenek , Segéde voltam az ég’ csarnoka , A’ föld’ alapja’ építésekor. Engem hát, mint a’ fő úr’ szerelmét, Növendékét, és legfőbb gyönyörét Hallgassatok, és bülcselkedjetek. Péld. VIII. 22. 23. tz. A’ héber költő, hű az ázsiai spiritualismushoz, nem ereszkedik mélyen a’ symbolismusba, és nem írja le a' bölcseség’ alakját, öltönyét, és fegyvereit , de már Homér, kit követének a’ művészek, jelesen a' költők, szobrászok, és festők, elevenen elünkbe állítja a’