Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Az észtisztelet roppant eredményei
a’ fölény, — hogy most egyszer már én is műszókkal éljek — harmonia harmonisans, a’ világ pedig harmonia harmonisata , énünkben is a’lélek rendező rend, a’test csak rendezett rend. Kiválólagos elsősége van tehát lelkűnknek testünk felett, és emezen csalhatlanúl túlnyomata,’s primátusa de mivel, úgy látszik, a’néptömeg — melly a’felületen libeg — és a’rövid látást anyagos és bölcselők előtt, hogy a’ test előbb fejüilt ki, mint a’ lélek, a’ test szükségei sürgetösebbek és parancsolóbbak, végül az állati emberek’ száma, úgy a’ mint az emberiség most áll, jóval nagyobb a’ szellemi erőre kifejlett erényes emberekénél, miket nem is tagadhatunk; tehát ezen előzményekből hibásan azt következtetik , hogy a'testnek túlnyomata van a’ lélek felett : amazé az elsőség, nem emezé, amaz teszi énünket, nem emez , annak kell inkább szolgálni, nem ennek, annál inkább, hogy a’ test látható és tapintható, a’ lélek láthatlan, a’ test’ gyönyörei ingerlők, a’ lélekes szendék, a’ bűn mindjárt fizet, az erény későbben , és sokszor csak öntudatban. És ez a’ fönnebbiekből ítélve , nem egyéb mint gyöktécedés, protonpseudos; ebből foly az aljas materialismus, mit főleg jellemez a’ fölény, és a’ lélek’ halhatlanságának tagadása, és így ama borzalmas tévhit, melly az egyéneket emberekből barmokká, társalmakat békés polgárokból fenevadakká aljasít le, a’ bölcselőket pedig iszonyú ellenmondásokba bonyolítja. Hogy tehát az anyagosdi bölcselők’ testtanait gyökerestülkiírtsuk, az ezek után induló néptömeg’ szeméről a’ hályogot levonjuk, és veszélyes gyöktévelyéből kivegyük , újra nyilvánítunk kell, hogy a’ léleké a’ primátus, nem a’ testé, melly bár úgy látszik, hogy előbb fejtik ki mint a' lélek; ámde e’ jelenet amannak túlsúlyát mégis lerontani nem képes : mert a’ születendő kisdedben ott rejlik már amaz, bár csirában — implicite — fölséges sajátaival, és várja hogy hüvelye, élő műszere, a’ test, kifejlődjék, megerősödjék; ott szunnyadoz, mint leendő trónörökös, és várja, hogy teljeskorúságra jutva, az idő’ teljében trónra üljön , mit az ész föltartóztatlanúl tesz is, ha ereje a’ kora megromlás miatt el nem bénul, magasb valóra, jóra, és szépre törő szárnya nem szegetik, és ez a' baromiság’ túlingere, Alcides’ válaszútján, az erény’ ösvényéről a bűn’ országútjára nem téríti. Hát a’ test’ eleme volna bennünk az első, ez volna az állomány, melly öntudattal nem bír, és mint járulék, folytonos folyásban van , nem pedig a’ lélek, melly tudja, hogy ő most is az, ki vala a’ gyermekkorban ? A’ közlekedési eszközökben, kérdem, a’ gép volna az első, és nem az ezt tetszés szerint kormányzó gépész? a’ torony- és faliórákban a’látható számlap volna lényeges és első, nem pedig a’ rejtett, és számokat mutató óramű ? Hiszen még a’ nemesi barmokban is nem a test az első, hanem a’ beléjök oltott és az ész’ helyét pótló ösztön, melly őket vezeti, és testgépöket mozgatja; főleg az ollyakat, mellyek úgynevezett művészösztönnel bírnak, minők : a'.mé-