Hunfalvy János: Magyar László délafrikai levelei és naplókivonatai (Pest, 1857)
Élőbeszéd Hazánkfia Magyar László, mint a közönség tudja, több év óta déli Afrikában él. Szabadkán lakó édes atyja, Magyar Imre úr, időről időre leveleket vesz tőle. Néhány levelét Aulunonics József úr 1852-ben a Magyar Hírlap szerkesztőjének kéldé, ki azokat lapjának 753-dik s következő számaiban közlé, előrebocsátván a beküldő úr kisérő levelét, mely ekkép szól: „Ki áttöri azon gátat, mely életének szűk és homályos kört szab, s nem gondolva veszély, fáradság, szükséges költség s egyéb megkívántatóságokkal, bátran megy kitűzött célja elé — mely nem alacsony magánérdek, hanem a haza, az emberiség dicsőítéséből veszi eredetét — az ily egyéniség, hogy sokat ne mondjunk, ha csak megközelíti is célját, minden esetre megérdemli figyelmünket és becsülésünket.“ „Ily egyéniséget van alkalmunk Magyar Lászlóban bemutatni az olvasóközönségnek, ki mint szeretett honába küldött levelei s tudósításai mutatják, az összes tengerek át- és összeutazása s több világrészek meglátogatása után végre Közép-Afrikában telepedvén meg, ottan tett utazási tapasztalatainak egy részét, habár ezúttal csak vázlatban is, de mindenek előtt a magyar közönséggel, siet tudatni.“ „A cél minden esetre dicséretes, és kétszerre örvendetes ránk magyarokra nézve, mert oly tájakról nyerünk általa ismeretet, melyekre még az angol fölfedezési sóvárgás sem jutott.“ „Nem vagyunk competens bírák, hogy a közlött levelek érdemét tudományos tekintetben megitélhetnék, s vájjon azok az e részben már közlött fölfedezések nyomán némi újdonság s belbecsü értékkel dicsekedhetnek-e vagy sem ; de miután szerző saját kívánatára bocsátjuk közre afrikai tudósításait, annyit bátran felteszünk róla, miszerint az olvasó közönséget csakugyan nem mystificálhatja.“ *