Balogh Jenő - Edvi Illés - Károly Vargha Ferencz: A bűnvádi perrendtartás magyarázata - Kiegészítve az esküdtbíróságról s a bűvádi perrendtartás életbelépéséről szóló törvényekkel 2. (Budapest, 1909)
XVIII. fejezet: Főtárgyalás a törvényszék előtt
Bp. 308. §. 393 tékok megszerzése fölötti gondoskodás ne legyen kizárólag a felekre bízva és a kir. ügyészségnek nemcsak a terhelő, de a mentő körülményekre nézve is egyenlő figyelmet kell fordítania; ha az anyagi igazság felderítése érdekében szükségesnek mutatkozott, hogy a bíróság aktíve folyjon be a bizonyítékok előállításába, akkor az eljárás legfontosabb részében, a bizonyító eljárásban a kérdésintézést kötelezőleg a felekre bízni következetlenség nélkül nem lehet. De mivel bizonyos esetekben a keresztkérdezés módszere haszonnal jár, sőt a társadalmat izgatottságban tartó nagyobb hullámokat vert bűnügyekben gyakran e módszer kelt igazi bizalmat és megnyugvást az eljárás irányában : nem volna czélszerű pusztán az elkövethető visszaélésektől való félelem miatt egyszerűen kizárni a keresztkérdezést, melyet kötelező alakban is kétségtelenül mind Angliában, mind Észak-Amerikában, mind Svájcznak némely államában nagy sikerrel alkalmaznak. A törvény tehát facultativ alakban ölelte fel a keresztkérdezést lényegében akként, ahogy ezt a porosz és német törvények tették. (Indokolás 523. 1 k. 1.). Jegyzet: 1. A keresztkérdezésnek két esetben van helye, egyik az, midőn a vádlottnak védője van s a keresztkérdezést ez indítványozza. Ez esetben a keresztkérdezés megengedése vagy megtagadása nem függ a biróságtól, hanem csakis a kir. ügyésztől; ha ez a keresztkérdezést nem ellenzi, a tanukat és szakértőket a felek képviselői hallgatják ki. Ha ellenben az ügyész a keresztkérdezést ellenzi, akkor a tanukat és szakértőket a 307. §. értelmében az elnök hallgatja ki; joguk van azonban a tanukhoz és szakértőkhöz a feleknek is kérdéseket intézni. Miután a törvény szerint meg kell engedni a keresztkérdést, ha azt az ügyész nem ellenzi, ebből következik, hogy e kérdésben sem az elnök, sem a törvényszék nem hoz határozatot. A keresztkérdezés második esete az, ha nincs ugyan a vádlottnak védője, de ennek értelmisége vagy külön szakképzettsége a felek által való kihallgatást megengedhetőnek tünteti fel. Ebben az estben már nem elég a vádló beleegyezése; ez is megkívántatik ugyan, de a keresztkérdezés megengedése vagy megtagadása tárgyában a törvényszék határoz, s ez állapítja meg azt, hogy a vádlott értelmisége vagy külön szakképzettsége ezt a kihallgatás teljesítésére alkalmasnak tünteti-e fel vagy sem. Ebben az utóbbi estben a keresztkérdezés megengedését kérheti a vádlott vagy a vádló; a lényeges az, hogy köztük e tárgyban egyetértés legyen, mert ha a keresztkérdezést egyik fél ellenzi, az nem rendelhető el. Az előbbi esetben azonban a keresztkérdezést mindig a védő