Balogh Jenő: Haladás és magyarság (Budapest, 1917)

Az utóbbiakról m­a már nem szükséges beszélni. Ha tüzes faj magyar érzésüknek egyik másik jellemvonása lelnie m­égi ti is ma­gyar szívünket, az ő idejük lejárt, álláspont­juk egészen tarthatatlan volt De vajjon igazuk van-e azoknak, akik folyton azt énekelik, hogy minden máskép legyen ? ! I. Bizonyos, hogy hazánknak folytonosan h­a­l­a­d­ni kell a korral. Ez azonban semmikép sem jelenti azt hogy az átalakulás leg­yen rohamos, a re­form legyen meggondolatlan és merész, a fejlődés hirtelen és kellő feltételek nélkül való. Különösen pedig nem jelenti a haladás azt, hogy egy-egy divatossá vált külföldi jel­szónak csodatevő hatást tulajdonítsunk és annak a kedvéért veszedelembe sodorjuk nemzetünket. Mikor ezer évvel ezelőtt a honfog­laló magyarok meghódították ezt a földet. — Európában, nyugaton is, délen is, erős államok, sőt hatalmas birodalmak állottak már fenn. Ezeknek évszázados fejlődés alap­ján keletkezett államszervezetéből és külön­böző jogrendszereiből Szent István királytól fogva mostanáig, számos intézményt, igen sok jogszabályt átvettünk, de nagyon keve­

Next