Berzeviczy Albert: A középső felvidék szerepe tudományosságunk történetében (Budapest, 1901)

299075 fi. rst. дЛџ* A KÖZÉPSŐ FELVIDÉK SZEREPE TUDOMÁNYOSSÁGUNK TÖRTÉNETÉBEN. (TUDOMÁNYOS ÉLET A MÚLTBAN ÉS A JELENBEN.) Berzeviczy Albert elnöki megnyitó beszéde a magyar orvosok és természetvizsgálók 1901. évi XXXI-ik bártfai vándorgyűlésén. Midőn ezen, a természetnek nem annyira kincseivel, mint inkább bájai­val gazdagon megáldott s a természettudós érdeklődését sokszorosan magára vonó vidéken, mint e megye szülöttje megtisztelő választásuk következtében az elnöki székből üdvözlöm önöket, mindenekelőtt egy kötelességet akarok teljesíteni s egyúttal ebből a kötelességből — szives engedelmekkel — magamra nézve egy jogot formálni. Kötelességem köszönetet mondani e helyről is azért, hogy választásuk az orvosok és természetvizsgálók XXXI-ik vándorgyűlésének elnöki tisztét csekély személyemre ruházta. Tudom, hogy vándorgyűlésünknek nemcsak alapszabályai megengedik, de liberális traditiói szinte előírják, hogy az elnöki tiszt betöltésénél az orvosok és természettudósok körén a helyi körülmé­nyekre való tekintettel túl is terjeszkedjék, s ezenfölül ma m­ár a vándorgyűlés tevékenységének köre az orvos- és természettudományokon kívül a rokon­szakokra is kiterjed s egy társadalmi és gazdasági csoportot is ölel fel; azon­ban e gyakorlat mellett is, tekintettel a kiváló férfiak ama fényes sorára, kik a vándorgyűlésnek immár 61 éves pályafutása alatt előttem e tisztet betöltöt­ték, hálára kötelező kitüntetésnek kell tekintenem magamra nézve e meg­bízatást. Nem kevésbbé érzem magamat indítva arra, hogy mint e megye szü­löttje, — habár minden hivatalos minőség és megbízás nélkül, — köszönetet mondjak a vándorgyűlésnek azért, hogy ez évi összejövetelét ezen a helyen, megyénknek egyik fényes múltú, ősi városában s annak régi és nagy hírnév­nek örvendő fürdőhelyén kívánta megtartani. Az előtt, a­ki a vándorgyűlés évkönyveit lapozza, e kívánság és e határozat sem meglepőnek, sem váratlan­nak nem tűnhetik föl. Hiszen már ötvenöt évvel ezelőtt, 1846-ban mikor a magyar orvosok és természetvizsgálók hetedik gyülekezete ugyancsak e kör­nyéken ülésezett: «a bárvidékű Abaujban, a regényes Sárosban, a kellemtájú, díszes Kassán és a szép virányú Eperjesen» — mint a­hogy akkoriban Kubinyi Ágoston búcsúbeszédében mondta, é­s a nagy nevű Bene Ferencz vezetése alatt ide Bártfára is kirándulván, itt közgyűlést is tartott, s e fürdő­hely szépségéről már akkor nagy elismeréssel nyilatkozott, erről a közgyűlés­

Next