Berzeviczy Albert: A háború a képzőművészetekben - Művészettörténelmi tanulmány 67 vetíthető üvegképpel (Budapest, 1916)
4 Berzeviczy Albert, melyeket, mind egyaránt abban a merev, schematikus sorozatos rendben, mely ezt az ősi művészetet jellemzi. Az assyr királyok rendesen győzelmeik emlékét örökítették meg, őket magukat csatakocsikon vagy harczosaikat fegyveresen, küzdve, várat ostromolva föltüntető, domborművű alakokban, melyek gyakran palotáik falainak is díszéül szolgáltak. Ilyen alakokkal találkozunk még a görögországi őskor mykenái sírmaradványain is. De mindezek csak első dadogásai az emberi küzdelmet kifejezni akaró művészi formanyelvnek. A hellének istentől megáldott népének jutott föladatul a művészetnek ebbe az ágába is életet, valódi mozgást hozni s azt egyúttal gazdag képzeletük alkotásaival termékenyíteni meg, a mennyiben az embereket nemcsak egymással való küzdelmeikben tüntették föl, hanem isteneket, félisteneket és mythosi csodalényeket is vegyítettek ábrázolásaikba. A görög szobrászatban még a kezdetleges, archaikus korszak alkotása a knidosiak delphii kincsesházának frizje, mely hosszú sorozatát tünteti föl a küzdelmes jeleneteknek : a trójai háborút, a Gigantomachiát vagyis az istenek és óriások harczát, még szigorúan symmetrikus elrendezéssel, de már sok életteljes mozgással és valószerű plasticitással. (Kr. e. VI. század vége.) Ugyanígy jellemezhetjük az aeginai Athenae- templom oromcsoportozatának alakjait (Kr. e. V. száz eleje), de melyek már bizonyos törekvést mutatnak a páros küzdelmeket egységes csoportba foglalni össze s így valóságos csatajelenet GD benyomását kelteni. Bár itt is a trójai háború szolgál tulajdonképen tárgyul s a középhelyet Athena, mint a harcz intézője foglalja el, e mű kétségtelenül a görögöknek a perzsák fölött Salamisnál kivívott győzelmére emlékeztet. Ennél jóval ismerészetesebb a közel egykorú olympiai oromcsoport, — valószínűleg Alkamenes műve, — melynek utánzatát a mi Szépművészeti Múzeumunk főhomlokzatán szemlélhetjük; ez már kentaurokkal — állatemberekkel — keveri harczba Theseust és Peirithoost s bajnoktársaikat, a lapithákat, Peirithoos lakodalma alkalmával, mikor a vendégül meghívott kentaurok megittasodván, a menyasszonyt és kísérőnőit el akarták rabolni. Itt Phoibos Apollon szerepel mint a harcz vezetője s Theseus pártfogója-