Fraknói Vilmos: Mátyás király magyar diplomatái (Budapest, 1898)
Mátyás király magyar diplomatái
MÁTYÁS KIRÁLY MAGYAR DIPLOMATÁI. Hunyadi Mátyás egyaránt nagy volt mint hadvezér és mint államférfi. Nagysága nemcsak egyéni tehetségeinek és akaraterejének kivételes arányaiban nyilatkozik , hanem a történelem kimagasló alakjainak osztályrészét képező abban a jellemző képességben is, hogy eszméi valósítására, tervei kivitelére, nemzete körében a szükséges eszközöket megtalálja, kifejleszti és alkalmazza. Történelmünk egy korszakában sem volt hazánk termékenyebb kiváló egyénekben, mint Hunyadi Mátyás alatt, kinek háború és béke idején kifejtett erőfeszítéseiben a siker tényezői voltak, dicsőségének részesei lettek. Ekkorig nem érdemesítettük őket kellő figyelemre. A nap fénye mellett a csillagok ragyogása is elhalványodik. Mindazáltal méltók, hogy emléküket fölelevenítsük. Ezt szándékozom megkísérlem Mátyás magyarországi származású diplomatáinak megismertetéseivel. Legelső helyen azt a két diplomatát mutatom be, akiknek egyéniségéről és működéséről eddig oly keveset tudtunk, hogy a XV. század politikai és irodalmi történetének legalaposabb művelői : a német Reumont Alfréd és a magyar Ábel Jenő a kettőt egy és ugyanazon személynek tartották, a rájok vonatkozó részleteket egy életrajz keretébe foglalták össze ;1) amely tévedést az magyarázza meg, hogy rólok hézagos ada t) Reumont Alfréd : Di tre prelati ungheresi menzionati da Vespasiano liisticci. (Florenz, 1874. Archivio Storico Italiano. III. Serie, XX., Volume. 295—314.) — Ábel Jenő: György kalocsai érsek. (Budapest, 1880. Egyetemes Philologiai Közlöny. 32—44.)