Fraknói Vilmos: A Habsburg-ház trónöröklési jogának megállapítása az 1687/8-ik évi országgyűlésen (Budapest, 1922)
I. fejezet: Az országgyűlés előkészítése
1 ■ p51 AGY. TUD. A KADeIvNA] KÖNYVTÁRAI. FEJEZET. Az országgyűlés előkészítése. A Habsburg-uralkodóház, miként a magyar trón elnyerésére irányuló harmadfélszázados törekvéseinek állhatatossága, szintúgy célja elérése után a nemzet irányában kialakuló viszonya tekintetében is a történelem lapjain példátlanul áll. Ezen viszony a béke és egyetértés rövid időközeitől megszakított küzdelmek hosszú sorozatát tünteti fel. V. László és I. Ferdinánd trónrajutásával egyidejűleg ellenkirálynak hódolt az ország egy része. Az egység visszaállítását ígérő váradi békekötés (1538) után Erdély fejedelmei és diadalmas fölkelések vezérei osztoztak másfélszázadon át a királyokkal a szent korona területének birtokában. A Habsburgok ezen helyzet okait, ahelyett hogy belső és külső politikájuk tévedéseiben és bűneiben keresnék, a nemzet két ősi jogában , a királyválasztásnak és az alkotmányon ejtett sérelmek fegyveres megtorlásának szabadságában vélték föltalálni. Eltörlésükre irányozták tehát igyekezetüket, amelynek sikeréhez azon reményt fűzték, hogy jogot szereznek koronázási esküjök megsértése nélkül, a királyi hatalmat korlátozó alkotmányos intézmények megdöntésével, a jogaruk alatt együttélő országok és tartományok intézményes összeforrasztására, egységes monarchia megalapítására, amilyent versenytársaik, a Bourbonok, létesítettek Franciaországban. Erre kedvező időpontot kínált I. Lipótnak a Tököly-fölkelés elfojtása és a törökök ellen viselt szerencsés háború, mely az ország fővárosának, végvárainak és területe nagyobb részének fölszabadítását vonta maga után. Fölbátorította őt az álta la