Frankl Vilmos: A magyar főpapok a trienti zsinaton: a zsinat befejezésének háromszázados emlékére (Esztergom, 1863)
A Zsinat befejezésének háromszázados emlékére
(A ZSINAT BEFEJEZÉSÉNEK HÁROMSZÁZADOS EMLÉKÉRE.) I. Ha átlapozzuk anyaszentegyházunk évkönyveit, s lelki szemeink előtt elvonulnak mindazon támadások, melyeknek az tizenkilencz századon át megalapittatásától napjainkig kitéve volt, az ellenségek seregei, melyek az anyag és szellem minden fegyverével küzdöttek megrontásán —, de sikertelenül , örömmel tekinthetünk vissza múlt viszontagságaira, bizalommal nézhetünk az ismeretlen jövőbe ; mert a szirtet a viharok dulása, a hullámok csapkodásai meg nem ingatták, megingatni nem fogják ; rajta a pokol kapui nem diadalmaskodtak , s soha diadalmaskodni nem fognak ! A támadások mindenkor szilárd, hatályos ellenállásra találtak ; az ellenséggel az egyház állott szemben hatalomra nézve mint roppant sereg, összetartásra nézve mint óriási egyed. Az összes, az egyetemes egyház feje és képviselője. Péter utódja köré gyülekeztek a részletes egyházak fejei és képviselői , az apostolok utódjai, és az isteni malaszt s közös egyetértés eredményei lőnek, a megállapított, az egyházban követett hit- és rendszabályok.