Frankl Vilmos: A magyar főpapok a trienti zsinaton: a zsinat befejezésének háromszázados emlékére (Esztergom, 1863)

A Zsinat befejezésének háromszázados emlékére

(A ZSINAT BEFEJEZÉSÉNEK HÁROMSZÁZADOS EMLÉKÉRE.) I. Ha átlapozzuk anyaszentegyházunk évkönyveit, s lelki szemeink előtt elvonulnak mindazon támadá­sok, melyeknek az tizenkilencz századon át megala­­pittatásától napjainkig kitéve volt, az ellenségek sere­gei, melyek az anyag és szellem minden fegyverével küzdöttek megrontásán —, de sikertelenül , örömmel tekinthetünk vissza múlt viszontagságaira, bizalom­mal nézhetünk az ismeretlen jövőbe ; mert a szirtet a viharok du­lása, a hullámok csapkodásai meg nem ingatták, megingatni nem fogják ; rajta a pokol kapui nem diadalmaskodtak , s soha diadalmaskodni nem fognak ! A támadások mindenkor szilárd, hatályos ellen­állásra találtak ; az ellenséggel az egyház állott szemben hatalomra nézve mint roppant sereg, összetartásra nézve mint óriási egyed. Az összes, az egyetemes egy­ház feje és képviselője. Péter utódja köré gyülekeztek a részletes egyházak fejei és képviselői , az apostolok utódjai, és az isteni malaszt s közös egyetértés ered­ményei lőnek, a megállapított, az egyházban követett hit- és rendszabályok.

Next