Heinrich Gusztáv: Bánk-Bán a német költészetben - Irodalomtörténeti tanulmányok (Budapest, 1879)
I. Bevezetés
land és iskolája hatott, hogy Kisfaludy Károlyra kötrebve, hogy Kölcseyre Bürger, hogy a harminczas évek dráma költőire a franczia romantika stb. voltak befolyással, ha ezt az általános vélekedést beható tanulmánynyal pontos tudás fokára nem emeljük? Mennyire más képünk van pl. Petrarca és Kisfaludy Sándor viszonyáról, mióta Imre Sándor az olasz költő sonettjeit és Himfy dalait alapos összehasonlítás tárgyává tette ! De ezt csak mellesleg !.... E tanulmányok megfordítottja volna hazai irodalmunknak a külföldi irodalmakra gyakorolt befolyásának feltüntetése és tárgyalása. Tudom, sokan lesznek, kik első pillanatra azt fogják hinni, hogy ilyen befolyásról egyáltalában nem szólhatni. Ez téves felfogás , mert igaz, nagymérvű hatást nem gyakorolt a magyar irodalom vagy költészet a külföldre, de tény, ha eddig nem is fejtették ki kellőleg, hogy a magyar elem a szláv és az oláh költészetre hatott, és tény, hogy nemzetünk főleg legközelebbi szomszédainknak, a németeknek, szolgáltatott nagy számmal költői te hetségeket (milyenek Fessier, Lenau, Beck, Klein stb.), — szolgáltatott fordításokat (főleg Petőfi költeményeit, Jókai regényeit és népdalokat), melyekből a szomszédok új képeket, rajzokat, alakokat nyertek, szolgáltatott végre anyagokat, melyeknek feldolgozása a Nibelungévek óta foglalkoztat kis és nagy tehetségeket. Kétségtelen, hogy a magyar elemnek ezen befolyása a németre nem