Heinrich Gusztáv: Bánk-Bán a német költészetben - Irodalomtörténeti tanulmányok (Budapest, 1879)

I. Bevezetés

land és iskolája hatott, hogy Kisfaludy Károlyra kötre­bve, hogy Kölcseyre Bürger, hogy a h­arminczas évek dráma költőire a franczia romantika stb. voltak befolyás­sal, ha ezt az általános vélekedést beható tanulmánynyal pontos tudás fokára nem emeljük? Mennyire más képünk van pl. Petrarca és Kisfaludy Sándor viszonyáról, mióta Imre Sándor az olasz költő sonettjeit és Himfy dalait alapos összehasonlítás tárgyává tette ! De ezt csak mel­lesleg !.... E tanulmányok megfordítottja volna hazai irodal­munknak a külföldi irodalmakra gyakorolt befolyásának feltüntetése és tárgyalása. Tudom, sokan lesznek, kik első pillanatra azt fog­ják hinni, hogy ilyen befolyásról egyáltalában nem szól­hatni. Ez téves felfogás ,­­ mert igaz, nagymérvű hatást nem gyakorolt a magyar irodalom vagy költészet a kül­földre, de tény, ha eddig nem is fejtették ki kellőleg, hogy a magyar elem a szláv és az oláh költészetre hatott, és tény, hogy nemzetünk főleg legközelebbi szomszédaink­nak, a németeknek, szolgáltatott nagy számmal költői te­­ hetségeket (milyenek Fessier, Lenau, Beck, Klein stb.), — szolgáltatott fordításokat (főleg Petőfi költeményeit, Jókai regényeit és népdalokat), melyekből a szomszédok új képeket, rajzokat, alakokat nyertek,­­ szolgáltatott végre anyagokat, melyeknek feldolgozása a Nibelungévek óta foglalkoztat kis és nagy tehetségeket. Kétségtelen, hogy a magyar elemnek ezen befolyása a németre nem

Next