Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei - 1777-1848. 2. kötet (Budapest, 1927)
I. Az 1825/7. évi országgyűlés közoktatási bizottságának javaslata
E két tényezőnek: a magyar nemzeti öntudatnak és műveltségnek egyik legfontosabb ápolója, továbbszármaztatója és fejlesztője az iskola, mégpedig elsősorban a középiskola, akkor a gimnázium, mert ebben nevelkedik a nemzet életét irányító társadalmi réteg, az intelligencia. Minden egészséges társadalomban ez a középrend a vezérlő társadalmi osztály. Belőle indul ki a termelés mind anyagi, mind szellemi téren, mert hisz az anyagot s a fizikai munkát is a szellem mozgatja és irányítja. Iniciatíva, felfedezés, feltalálás, a munka szervezése, az ehhez szükséges elhatározóképesség és személyi felelősség elsősorban a középosztályban található. A nemzeti gondolatnak és érzésnek is mindenütt a középosztály a leghűbb őrzője és fejlesztője. A középosztály, melyet a XIX. század elején elsősorban a köznemesség s némileg a városi polgárság képviselt, mind a parasztsággal, mind az arisztokráciával szemben a tudatos nemzeti élet hordozója és mozgatója. A parasztság laza társadalmi szerkezetű, történelmi műveltség híján csökkent nemzeti öntudatú; egyelőre inkább a nemzeti élet energiarezervoárja, tartalék,ősereje, semmint tudatos hatóereje. A nemzet a maga történeti életét valójában a középosztályban éli, benne feszül és lüktet igazi szellemi és erkölcsi ereje s feltörő aspirációja. Ennek a középrendnek iskolája a XIX. század első felében kizárólag még a latin tannyelvű gimnázium. Száz évvel ezelőtt a középiskolának még nagyobb politikai jelentősége van, mint manapság; a rendi világban az ország sorsának intézése a nemesség kezében összpontosul, a tanulatlan nagy tömegeknek semmi politikai jog és szerep nem jut osztályrészül. A nagy- és középbirtokos nemesi réteg és részben a városi polgárság képviseli az ország intelligenciáját és hatalmát. Mivel pedig ez a társadalmi osztály a maga műveltségét a gimnáziumban nyeri, köznevelésünk rendszerében ennek az iskolafajnak van ebben az időben legnagyobb kultúrpolitikai súlya és jelentősége. Megfelelne ez az iskola a nemzet szellemi és politikai szükségleteinek, a Széchenyitről oly erélyesen hangoztatott két követelménynek: a sajátos nemzeti erők kibontakozásának s az európai színvonalú műveltségnek, a „közértelmességnek“? Ha pedig a középiskola szervezete, művelődési