Kornis Gyula: A pszichológia jelen állása (Budapest, 1920)
tén mechanisztikus bölcseleti álláspontjának tükre. A materializmus is mint metafizika alkotott meg egy pszichológiát, de ügyes természettudományos leplezéssel; a pszichológiát elszakította ugyan a filozófiától, de a természettudományok közé iktatta : fiziológiát, agymechanikát csinált belőle. A természettudományos módszer alkalmazásának egyébként értékes és termékeny közössége elég jogcím volt a pszichológia és fiziológia tárgyának természetéből folyó határok törlésére. A tudatjelenségek az idegrendszer funkciói, ezekkel pedig a fiziológia foglalkozik. Az utóbbi pedig három-négy évtizeddel ezelőtt szinte jelszóvá vált; alig volt az egyénre vagy a társadalomra vonatkozó kutatás, melynek nem lett volna fiziológiai jelzője. Lassankint azonban épen azok részéről, akiknek főrészük volt a fiziológiai jelszó proklamálásában, indul ki a belátás, hogy a fiziológia magamagában nem elég a lelki élet törvényszerűségének megállapítására, sőt, hogy a pszichológia és fiziológia jelenségei csak párhuzamosak, de egyik a másik által nem helyettesíthető sajátos tüneménysor : a közvetlen és a közvetett tapasztalás egymásra visszavezethetetlen. A pszichológiának a természettudományokkal való szorosabb kapcsolata módszerére nézve különösen rendkívül kedvezően hatott. A természeti és szellemi tényeknek összefüggésükben és együttfejlődésükben való vizsgálata a régebbi meddő elmélkedések helyett fényt derítettek számos jelenségre. Hogy mégis a természettudományoktól elszakadva s önállósodva, hosszú függetlenségi harcának véget vetett, abban nagy része van a szellemi tudományok (történelem, filológia, jogtudomány, szociológia) 19. századbeli nagy fejlődésének, a múlt és a jelen belső, szellemi állapotaiba való belátó szükségessége tudatának is. A rengeteg pozitiv történelmi és néprajzi anyag nem volt egyéb, mint épen az emberi szellem eredménye, melyet meg kellett érteni s melynek magyarázatát kellett adni. Mit segíthetett ebben némi értéktelen analogizáláson kívül a fiziológia ? Hogyan tudta volna ez fölfedezni a tudatjelenségek egyéni és társadalmi tipikus formáit? Mindinkább érezhetővé vált egy tudomány szükségessége, mely a szellemi tudományoknak közös, a tudatjelenségeknek mint ilyeneknek módszeres vizsgálatán nyugvó alapvetése legyen. Így lett a pszichológia a filozófiával, majd a fiziológiával való azonosítás korszaka után ma már külön, saját elvein alapuló autonóm tudománnyá s jutott a legtermészetesebb szövetségbe , a szellemi tudományokéba. Szoros kapcsolatban maradt ugyan egyes filozófiai diszciplinákkal, mint a logika, etika és