Kornis Gyula: Történelem és psychológia (Budapest, 1914)
I. A történeti ismerés psychologiája
I. A történeti ismerés psychologiája. 1. Bevezetés. A psychologia mint a szellemi tudományok alapvetése. — 2. A naiv realismus álláspontja a szellemi tudományokban, főkép a történeti interpretatióban. — 3. Idegen lelki élet megismerése. — 4. Analógiás beleélés és következtetés ; intuitiv és discursiv elemek a történeti ismerésben. — 5. A lelki élet egységének újraélése. — 6. Logikai és történeti megértés. — 7. Az érzelem és phantasia szerepe a történeti ismerésben. 1. Miután a XIX. században azok a tudományok, melyeknek tárgyai szellemi folyamatok és termékek, azaz emberi cselekvések s ezeknek subjectiv vagy intersubjectiv eredményei, hatalmas lendületet vettek, természetszerűen vetődik fel a kérdés, vájjon ezen úgynevezett szellemi tudományoknak nem a psychológia, mint az ember lelki (szellemi) természetéről szóló tudomány, szolgál-e közös alapvetésül ? Az első kísérlet, mely a szellemi tudományok logikájának problémáját tudatosan fölvetette, kifejezte már egy alapvető, „az emberi természetről való tudomány“ (a science of human nature) szükségességét, melynek segítségével a történelmi és társadalmi jelenségek magyarázhatók volnának. A természettudományok zártabb s egységesebb, logikailag jobban kialakult körével szemben a szellemi tudományok is kezdték észrevenni közös érintkező pontjaikat s elvszerű összetartozásukat és kialakult a meggyőződés, hogy a szellemi tudományok összefogó kapcsa s közös alapvetése a szellemi élet tényeiről szóló tudomány, a psychologia, mert valamennyi szellemi tudomány tartalma a közvetlen emberi élmények útján keletkező cselekvésekből és ezek eredményeiből áll. J. St. Mill : A System of Logic (1. ed. 1843.). London. 1905. G. Routledge and Sons. p. 509. 1*