Kornis Gyula: Történelem és psychológia (Budapest, 1914)

I. A történeti ismerés psychologiája

I. A történeti ismerés psychologiája. 1. Bevezetés. A psychologia mint a szellemi tudományok alapvetése. — 2. A naiv realismus álláspontja a szellemi tudományokban, főkép a történeti interpretatióban. — 3. Idegen lelki élet megismerése. — 4. Analógiás beleélés és következtetés ; intuitiv és discursiv elemek a történeti ismerésben. — 5. A lelki élet egységének újraélése. — 6. Logikai és történeti megértés. — 7. Az érzelem és phantasia szerepe a történeti ismerésben. 1. Miután a XIX. században azok a tudományok, melyeknek tárgyai szellemi folyamatok és termékek, azaz emberi cselekvések s ezeknek subjectiv vagy intersubjec­­tiv eredményei, hatalmas lendületet vettek, természetsze­rűen vetődik fel a kérdés, vájjon ezen úgynevezett szel­lemi tudományoknak nem a psychológia, mint az ember lelki (szellemi) természetéről szóló tudomány, szolgál-e közös alapvetésül ? Az első kísérlet, mely a szellemi tudo­mányok logikájának problémáját tudatosan fölvetette, kife­jezte már egy alapvető, „az emberi természetről való tudo­mány“ (a science of human nature) szükségességét, mely­nek segítségével a történelmi és társadalmi jelenségek magyarázhatók volnának.­ A természettudományok zár­tabb s egységesebb, logikailag jobban kialakult körével szemben a szellemi tudományok is kezdték észrevenni közös érintkező pontjaikat s elvszerű összetartozásukat és kialakult a meggyőződés, hogy a szellemi tudományok összefogó kapcsa s közös alapvetése a szellemi élet tényei­­ről szóló tudomány, a psychologia, mert valamennyi szel­lemi tudomány tartalma a közvetlen emberi élmények útján keletkező cselekvésekből és ezek eredményeiből áll.­ ­ J. St. Mill : A System of Logic (1. ed. 1843.). London. 1905. G. Routledge and Sons. p. 509. 1*

Next