Kornis Gyula: Tudomány és nemzet (Budapest, 1941)

1. Mi a nemzeti jellem? Megállapításának nehézségei : a nemzet sok­féle társadalmi rétegből és csoportból áll, amelyeket sokszor ellen­tétes érdekek és törekvések feszítenek ; a nemzeti jelleg idők folyamán átalakulhat ; elszigetelten megfigyelhető vonásokból gépiesen nem rakható össze, mert eleven egész, szerves egység. Innen a nemzeti jellem vizsgálatának művészi-intuitív vonása. Az átlagember vagy a nemzet szellemi hőse, a történeti folyamat vagy a megmaradó alkotás legyen-e inkább a vizsgálat tárgya? Nyelv, irodalom, mű­vészet, jog : a nemzet szellemének normatív rendje. Érzelmi-irracio­nális és gondolati-tudományos tényezők. A tudományos gondolkodás­­mód nemzeti jellege. A tudomány a nemzet lelkét formálja, mert öntudatra ébreszti, a nemzet szellemi erejét tudatosan fejleszti. A tudomány mint ismeret a nemzet lelkiismerete is, mert az öntu­datos felelősséget viseli a kultúra haladásáért. A nemzeti szellem és jellem sohasem kész : minden emberöltő újra teremti és tovább­munkálkodik rajta. A ,tudomány" szó jelentésének nemzetek szerint különböző jelentésárnyalata visszatükrözi a nemzetek tipikus gon­dolkodási és értékelési módját. A renaissance-ig az európai keresztény tudományos kul­túra mind tartalmi törzsanyagában, mind gondolkodásának formai eljárásaiban és nyelvében egyetemes és nemzetfölötti. A transzcendens világnézetnek azonos tartalma az egyforma­ság bizonyos mértékét biztosítja, noha árnyalati különbsé­gek nemzetek szerint már ekkor jelentkeznek : az oxfordi egyetem franciskánus tudósai tipikusan nominalisták, egye­sek már határozott empiristák, míg a párizsi egyetem francia és olasz dominikánusai realisták és inkább racionalisták. A renaissance erjedő korszakában a nemzeti jelleg a tudomá­nyos gondolkodásban is jobban előtérbe kezd lépni, s az újkor folyamán a nemzetek tipikus szellemi egyénisége mind haté­konyabban munkálódik nemcsak a politikai és gazdasági életformáknak és szervezetnek, hanem a tudománynak és a 1*

Next