Kornis Gyula: Tudós fejek (Budapest, 1942)
Szellemi arcképfestés
a dolgok időtlen formája és szerkezete, maga az eszme, az igazság, az, ami a dologban mint gondolat jelentés vagy értéktartalom mindig ugyanaz ésváltozatlan. Nem a lélek hozza létre, hanem csak megragadja, megérti, belsejébe hatol, szellemi sugaraival kitölti és inspirációt kap az alkotásra, a jelentés megvalósítására. A lélek boldogító aktusa : színről-színre látja az Igazat, a Jót, vagy a Szépet. Szerelmes : most a tárgy az övé, egybeolvadhat vele, nem kell tovább üldöznie, az Erős célját érte, a tárgy már maga adja magát oda s feltárja benső titkait. A léleknek s az örök tárgyi jelentésnek egybeolvadásából születik meg az alkotás, mely személyes s időbeli ugyan, hisz a szubjektumból szakadt ki, de egyben örök jelentések hordozója is. Ez a felsőbb rendű szellemi erotika minden tudományos és művészi alkotásnak, vallási, erkölcsi és társadalmi értékfelismerésnek, minden új kultúrateremtésnek legmélyebb, de tovább már alig elemezhető és hozzáférhető alapja. Ennek jellegzetes ábrázolása akár a művészi, akár az irodalmi arcképfestésnek igazi nagy feladata és becsvágya, természetesen akkor, ha a modell valóban jelentős személyiség, a kultúrának nagy rétegforgatója, új igazságok meglátója, vagy új értékek felismerője. (L. A kultúra válsága című munkámat. 1933. 109. 1.) A «teremtő tárgyszerelemnek» kell elsősorban kiülnie az arcon. Ez azonban magas hőfokú érzelem. De vájjon a «tudós fej» nem a teljesen tárgyi gondolkodástól áthatott, merőben teoretikus emberé-e, akit Nietzsche «a megismerés hideg démonjának» nevez? vájjon nem mindenben csak a száraz gondolkodás hatja-e át, amely az érzelmektől, alanyi mozzanatoktól mentesen csakis a tárgyi ismeretre tör? Vájjon a tudós eszményi alakja nem a kétlábon járó absztrakció-e? Vájjon művészi, vagy irodalmi arcképének nem elsősorban ezt a merőben észbeli tevékenységet kell-e hangsúlyoznia? Az a tudós elme, amely csakis az ész puszta logikai gépezetének működésében merül ki, csupán mesterségesen szerkesztett fikció, amely sohasem valósul meg eleven emberben. A tudás célja a tárgyi megismerés , ezért kiiktatni iparkodik gondolkodásából mindent, ami az ő egyéni sajátossága, vagy az adott pillanatnyi helyzetnek személyes ráadása. Feladata a tiszta tárgyszerűnek, az objektívnak kimunkálása, azé, aminek minden megismerő alany számára azonosan érvényesnek kell lennie, ha a gondolkodásnak ugyanazt az útját járja végig, azaz ha a logikának fonalán azonosít és különböztet, kapcsol és szétválaszt, ítél és következtet, megokol és egyetemesít, megfigyel és kísérletezik, igazol és cáfol, viszonyokat megállapít és rendszerbe foglal. A megismerés objektív jellege eleve