Kornis Gyula: Apponyi világnézete (Budapest, 1935)
I. Apponyi világnézetének filozófiai jellege: tudatos, egyetemességre törekvő és kritikai
APPONYI VILÁGNÉZETE. I. Apponyi világnézetének filozófiai jellege: tudatos, egyetemességre törekvő és kritikai. Apponyi a magyar fajnak ezer esztendeig épült «emberkatedrálisa», amelynek homlokzata nagyszerű arányaival három nemzedék történetére néz s amelynek fundamentuma csak a régi hatalmas Nagy-Magyarország lehetett. Régi dicsőségünknek ittmaradt jelképeként járt közöttünk s a nemzetközi politika fórumain. Az emberi élet és kultúra legmagasabb csúcsait elérte, ahová ember egyáltalában eljuthat. Élete nagyszerű műremek , csupa harmónia. A közélet embere és a magánélet embere teljes összhangban élt benne ; erkölcsi elvei életében testet öltöttek ; beszédeiben a külső forma nagyszerű keretei a tartalom belső szépségének arányait fedték. Az összeomlás előtt a nemzet hivatástudatának és eszményeinek hivatott letéteményese , a nagy nemzeti tragédia után hitünknek prófétai ébrentartója, a kétségbeesés politikájától megóvója, nemzeti kultúránk és igazságunk európai nagykövete, aki a barbár ázsiainak s Európába jogtalanul betolakodottnak kikiáltott magyar nemzetet mindig a világkultúrának legelőkelőbb és legméltóságteljesebb formájában képviselte. «Volt benne valami antik nagyság, — mondja róla Édouard Herriot — az ő fájdalmát mindenki tiszteletben tartotta ; nagyon is méltányolni tudom erkölcsi nagyságát, szavainak, gesztusainak nemességét, kultúráját : fejet hajtok a nagy hazafi előtt, akiben testet öltött Magyarország lelke, — azé a Magyarországé, amelynek már a neve említése is annyi fényt varázsol lelki szemeink elé.» Nem csupán páratlan retorikája és egyetemes műveltsége, hanem elsősorban személyének erkölcsi nagysága és