Kornis Gyula előszavával: Gróf Klebelsberg Kunó emlékezete - a gr. Klebelsberg Kunóról szóló emlékbeszédek és megemlékezések, 1932-1938 (Budapest, 1938)
Előszó
ELŐSZÓ Hat esztendőt forgott immár az idő kereke, hogy gróf Klebelsberg Kunó örökre lehunyta szemét. Azonban minél messzebb távozik alakja az idő távolába, annál nagyobbra nő. Az idő legtöbbször kegyetlen bíró: olyan államférfiakat, akik személyi varázsukkal s hatalmukkal a kortársakat lenyűgözik, vagy zordon fenségükkel, a distancia jól kihasznált pátoszával egyéniségük és tehetségük arányait mesterségesen meg tudják növelni, az időnek szigorú mérővesszeje előtt fokozatosan összezsugorodnak, személyiségük lassankint színeiben megfakul, a nemzet életébe beleszőtt alkotások híján nevük valamikor dicsőn csengő hangzása évről-évre mindjobban elhalkul. Gróf Klebelsberg Kunó az államférfiaknak nem ebből a könnyen feledésbe menő típusából való. Amint cselekvő hitének és alkotó vágyának fauszti ereje tudatosan nem a jelen pillanatnak, hanem a messze jövőnek dolgozott, akként éppen ez a jövő, amikor kulturális alkotásai, szellemi befektetései gyümölcseiket fokozatosan megérlelik, mindjobban megtermi történeti háláját és kegyeletét. A kultúrpolitikai alkotások és beruházások az első pillanatra a hozzá nem értők szemében terméketlenek, mert kézzel fogható kamatokat azonnal nem hoznak, csak hosszú évek múltán jelentkezik bőséges szellemi aratásuk. Ekkor már a kortársak meg nem értő kritikája régesrégen elhangzott s ennek helyébe lép most a történetírónak, az Idők tanújának, az eredményeket mérlegelő elismerése. Az alkotó Klebelsberg nevéhez fűződő intézmények századok múltán is művelik az egymást fel-