Kornis Gyula: Lélektan és logika tanító- és tanítónőképző intézetek számára (Budapest, 1927)
Előszó
ELŐSZÓ. Könyvem keretét és feldolgozási módját a tanítóképzőintézetek számára 1925-ben kiadott új tanterv s az ehhez fűzött utasítás szabta meg. Ez a könyv régebbi idevágó iskolakönyvemmel szemben mindenütt tüzetesen tárgyalja a gyermek egyes lelki jelenségeinek kifejlődését a ma már oly nagyra fejlődött gyermekpszichológia, főkép W. Stern és K. Bühler művei nyomán. Ezek a részek hivatva vannak a lélektant közelebb hozni a tanítójelöltek érdeklődési köréhez , egyben a genetikai szempont érvényesítése derít legjobban fényt a lelki jelenségek természetére, így a lelki élet ismertetése kilép az elvontságok köréből, elevenné, konkréttá és elmemozdítóvá színesedik. A tanár további feladata a népiskolai gyermek lelki életéből vett példák elemzése útján megéreztetni a jövendő tanítókkal, hogyan áll a lelki élet ismerete a pedagógia szolgálatában. Mert kétségtelen, hogy nem a katedráról egyszer szépen elhangzó előadásban áll a pszichológiai oktatás, hanem a tárgynak magukkal a tanulókkal sok példán végbemenő át- meg átdolgozásában, kétségeikre és kifogásaikra való többszörös kitérésben, melyekre célzatosan adnak alkalmat a tanárnak megelőző kérdései. A szokratikus együttmunkálkodást nyomon követi a szabatos meghatározás és rövid összefoglalás. Voltakép az egész lélektani oktatás nem egyéb, mint a tanulóknak saját lelki életükre való ráeszméltetése, nempszichológiára, de pszichologizálásra való megtanítása, így a tanuló előtt az elme működései nem maradnak csupán megtanult szavak, hanem élő valóságokká válnak, melyeket átélve, tudatosan maga állapít meg. Ennek gyümölcsei megbecsülhetetlenek a tanító számára , értelmesebbé, öntudatosabbá, türelmesebbé, tapintatosabbá