Kornis Gyula: Pszichológia a tanítóképzőben (Budapest, 1911)
tossá teszi a tanító működését, más szóval a tanítóképzői pszichológiai oktatásnak állandóan ki kell terjeszkednie a pedagógiai vonatkozásokra. * I 2. E ponton közelfekvő a kérdés, váljon az általános pszichológiára vagy pedig pedagógiai pszichológiára van-e szüksége a tanítóképzőknek ? * 1 Hogy valaki a gyakorlatba elveket átvihessen, általános ismereteket alkalmazhasson, ahhoz kétségkívül szükséges az alkalmazandó elvek ismerete. Hogy valaki a pszichológia pedagógiai vonatkozásait megérthesse, ahhoz természetesen előbb a lelki élet általános ismeretére van szüksége. Épen ezért a tanítóképzői pszichológia sem lehet egyszerre speciális neveléstani pszichológia, hanem csak az általános és pedagógiai pszichológia bizonyos kombinációja. A tanítónak mindig az egész lelki élet elméletére kell vonatkoztatnia a különös tényeket, csakis ha teljes perspektívában látja a pszichológiát, tudhatja egymás mellé rendelni a különböző speciális eredményeket. 11 A lelki fejlődés tényleges sorrendje nem szabja meg eo ipso a lelki élet ismertetésének didaktikai rendjét is. A gyermekpszichológia tanítása mindjárt kezdő fokon az általános pszichológia, vagyis a normális meglett ember lelkének ismerete nélkül, okvetlenül felületességre vezet.* A tanítóképzői Utasítások is az általános pszichológia alapfogalmainak ismertetését tűzik ki s azokat a lelki tüneményeket kívánják behatóbban tárgyaltatni, amelyek a nevelés és tanítás előfeltételeinek és hatásának magyarázatául szolgálnak s nagyon helyesen a gyermekpszichológia főbb eredményeit ezen általános keretbe illesztik. 1 3. Amilyen helyes az új Tanítástervben a pszichológiai oktatás általános céljának kitűzése: époly kuszáll és rosszul diszponált a tanítási anyag részletes fölsorolása. Erre nézve jel . Az a fő hibája Christian Ufer érdemes munkájának is (Grundlegung der Psychologie für Seminare und Frauenschulen. Quelle u. Meyer, Leipzig, 1911.), hogy hiányzik a kellő általános pszichológiai háttere. Pedig mások lelki élete mindig csak per analogiam érthető. Előbb a magunk lelki életét kell ismernünk s ezen az alapon gondolhatjuk el másokét (a gyermekét) is.