Szalay László: Mirabeau Olcsó könyvtár 293. (Budapest, 1881)

Mirabeau

s nemzetségeinek, s atyja, a marquis, az emberek barátja, mint magát és egyik munkáját neveze, mert Quesnay államgazdasági nézeteinek kifej­lesztése és alkalmazása által igyekezett segíteni a népen, — talán valamennyi őseinél dölyfösebb és makacsabb vala, zsarnok otthona, zsarnok az államgazdasági elvek mezején is, ha t. i. az iro­dalom s a tudomány zsarnokokat tűrne. Anyja Yassan Mária-Genovéva, (nem Caraman Luiza, mint ezt híresnél híresb biographiai munkák még napjainkban is mondogatják, miből hitelességü­ket megítélhetni.) — anyja utóbb elvált férjétől s vele hosszú éveken keresztül botrányos pör­lekedésben állott, mit fia is keservesen megsíny­­lett. Honoré­ Gabriel három éves korában him­lőbe esett s mélyen felszántott arczvonásokat nyert egész életére. «Öcséd, így írt a marquis, egyik testvérének, ki fiatalabb éveiben a franczia marinában kapitány, utóbb Guadeloupe kormány­zója volt, ki mint a máltai rend tiszte tölté éle­tének végszakát, s kit az életírók rendesen «bailli de Mirabeau»-nak nevezgetnek,— «öcséd, — így ír a saját stylusu atya — csúnya mint a sátán öcscse». —Mirabeau korán adá jeleit mind rend­kívüli tehetségeinek, mind megtörhetlen jellemé­nek és féktelen szenvedelmeinek. Atyja őt nyolcz éves korában «kis szörnyeteg»-nek mondja; két évvel utóbb azt írja róla , hogy eszes mint egy harminczéves férfiú , s a tizenegyéves gyerkőczé-

Next