Szalay László: Fiume a magyar országgyűlésen (Budapest, 1861)
Fiume a magyar országgyűlésen. 1. Nyolczvan s egynéhány éve, hogy Fiume Magyarországnak visszaadatott, s azóta dicsőségének valla mindenha, hozzánk tartozni, hazafiai kötelességeit mindig lelkismeretesen tölté be. De a magyar is mindig büszkeséggel tekintett koronájának e fényes boglárára ; az ország jövendőjét, az állam fejlődését nem akarta, nem tudta Fiume nélkül képzelni. Még eleven emlékezetünkben van azon korszak, midőn annyian, annyit fáradoztunk a szeretett féltett kincsnek érdekében, ott az Adriánál. Törekvésünk, azt közelebb hozni az ország szivéhez, elnapoltatok azon események által, melyek a Szávánál oly férfiak kezébe adták a hatalmat, kiknek annexatiói viszketege Erdödyt és társait Fiuméból száműzé. De a tizenkét év, melyet egymástól elszigetelve töltünk, még élénkebben érezteti mindkét féllel az együvévalóság szükségét, a frigy becsét. Lefolyásuk alatt, itthoni és otthoni, gyakor ízben tűntek fel előttem a napok, melyeket 1846-ban szerencsés voltam polgárainak körében tölteni fel, kivált az augusztus 20-dikai ünnep, midőn a mólón oly vígan !*