Toldy Ferenc: A magyar nyelv és irodalom kézikönyve a Mohácsi vésztől a legújabb időig, vagyis az utóbbi három század kitünőbb irói és költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 2. A 19. század költői. Kazinczy Ferenctől Arany Jánosig (Budapest, 1857)
Tizenkilencedik század
787 KÖLTÉSZET. - XIX. SZÁZAD. 788 mecen egy német vándorló színésztársaság adott előadásokat. Petőfi,ellent nem állhatva a kisértetnek, dacára az iskolai törvények szigorú tilalmának és pénzetlenségének, egyik másik holmia eladásával megszerezvén a karzati belépti díjt, folyvást látogatta a színházat. Alig tévedünk, ha Petőfi hajlamának a színészethez itt keressük eredetét; annyi bizonyos, hogy már ekkor jelentette ki óhajtását színészszé lehetni, s mint ilyen babérokat aratni. Egyébiránt ez estvénkénti elmaradásai miatt tanárainál korhelységgel vádoltatván gazdája által, s azok intéseire sem hagyván fel szenvedélyével, bár ismétlés esetére kizáratással fenyegették , a félévi vizsgálatban igen középszerű osztályozást nyert). Megküldetvén ez atyjának, s gazdája őt mint a legkicsapongóbb ifjút rajzolván szüleihez írt levelében, a legszebb reményeiben magát csalódottnak hivő atya, elkeseredésében azt írta, hogy rész viselete miatt róla levonván kezét, sorsára bízza őt. Levertség, majd dac foglalta el Petőfi szivét, mire ő rögtön elhatározta Selmecet odahagyni, s eladván néhány könyvét, február közepén, egy zordon nap hajnalán, bizonyos cél és útiterv nélkül, titkon eltávozott 10. Pestre érvén, s egyetlen menhelyéül a színházat tartván, melytől hírt és jólétet is reménylett, statista gyanánt némi alkalmazást nyert, ki a színészek ruháit hordta fel estvénként, s előadás alatt székeket, asztalokat rakott ki a színpadra ; különben utcasuhanc életet élt, néha rosz cimborák közé is keveredett, anélkül mégis, hogy megromoljék). Atyja, megtudván fia Pesten létét, eljött őt felkeresni, de ez elkerülte őt 12) ; hallotta egy, Székesfejérvárott lakott rokona is, s ez Fejérvárra vivén őt, innen saját költségén egy Asszonyfán (Vas várm.) lakott testvéréhez küldte, ki, megtudván P. szülei megbuktát, azt ígérte neki, hogy további iskolai pályáján segíteni fogja, mit P., szülei megnyugtatására el is fogadott. Ott töltötte tehát a megszakasztott tanév hátravolt hónapjait s a szünidőt, mely alatt római classicusokat olvasgatott, Slovácot könyv nélkül tanulta meg, s verseket írt. Egy levél véletlen megtalálása, mely szerint nagybátyja iránti bizodalmában megcsalatkozottnak hitte magát, más irányt adott legközelebbi jövőjének : a tanév kezdetén t. i., Orlaival, ki mint soproni tanuló szinte e közös nagybátyjoknál szünetezett, bemenvén Sopronba, egyenesen a kaszárnyának tartott, s ott Goldner gyalog ezredébe be is állott. Mint újonc egész fél évig Sopronban maradt; azalatt a lyceum legjobb ífjaival, kik közt Pákh Albert, társalkodott, néha a leckékre is bejárt, őrt állva is versekkel irkálta be a faköpönyeget ; de nem sokára ráunt a szigorú fenyítékre, s ekkor fő vigasztalása nyomasztó állapotjában egy közlegény társa Kupis Vilmos barátsága lett, kinek utóbb kettős szép emléket állított verseiben .3). 1840. tavaszszal több újonccal együtt Tirolba ezredéhez indíttatott, de nem ért volt még a kis csoport rendeltetése helyére, midőn újabb parancs szerint Horvátországba Károly vár alá rendelteték, hol épen akkor hadgyakorlatok tartattak. A hosszú gyaloglás s a hadgyakorlat fáradalmai mellét annyira meggyengítették, hogy kórházba kerülne. Vigasztalása újra a költészet, s egy emberbaráti katonaorvos, ki kérésére nem csak könyvekkel tartotta, hanem megkedvelvén őt, a katonaságtóli elbocsáttatásának is eszköze lett. Az 1841-iki tél végén, zordon időben, egy szürke köpenyben és fejér sapkában gyalog jött P. Károlyvártól Sopronig, hol Orlait remélte találni, s innen utána Pápára, folytatni tanulását. Irt szüleinek, s ezek támogatni ígérték. Selmecről nem lévén bizonyítványa, csak ideiglen vétetett fel. Itt is munkás tagja volt a collegiumi magyar társaságnak, mely pár verset az 1842-ben megjelent „Tavasz“ című almanachjában ki is adott. Amellett a collegiumi könyvtárt szorgalmasan használta, magyar történelmi munkák mellett főleg a külföld jobb íróit olvasgatta. Azonban egy szeszélyes inkább, mint bűnös, tettért a tanárkar őt nem sokára kirekesztette. Fogta nyalábját, s gyalog amint jött, indult Pozsonyba. Ott, vége